A címben föltett kérdés persze költői. Vannak ugyan vállveregetést is kiérdemlő alkalmas jelöltek – Bangkokból a Sándor-palotába roppant logikusan vezetne az út, ugyebár -, de akad egy legalkalmasabb. Mármint arra a három-négy évre, amíg nem forr ki a (fél)prezidenciális, mélyen demokratikus és magasan hagyománykövető alkotmányos struktúra, ami várható. Kormányzót nem lehet választani, ugye, így maradt hosszú távra a köztársasági elnöki szék a majdani még megfelelőbb személynek, a nemzet Orbanolinijének.

A poszt betöltésének kritériumai közt fontos szempont a megnyerő formátumú jogi, elvi és stratégiai elképzelések és ismeretek rendszere és a nagyfokú elkötelezettség az intézményrendszer és a III. Köztársaság eredeti céljainak megóvása mellett (amit ma közzétett jelöltünk esetében kétségbe vonni több mint botorság: felségsértés!). Meg persze némi szolgálatkészség, amit ugyan a folyton ágálók (biztos mind szoci-libsibérencek!) egyszerűen szervilizmusnak aposztrofálnak, de ebből is látszik, mekkora szükség van végre a közbeszéd rendbetételére, a sajtó kiigazítására és reguláira! (Persze akadnak gesztusok is a média felé. Az a része biztató is.)

Meg is van végre az alkalmas ember az alkalmas helyre az alkalmas időben. Schmitt Pálról van szó, a Los Angelesi-i olimpiabojkott hősi ellenállójáról. Aki nem vett részt azon a bizonyos szavazáson, imigyen kifejezve... valamit. Nem vett részt! Bátor hallgatása példamutató volt! Igaz, a döntést követően - imígyen folytatván merész állásfoglalását - nem is tiltakozott ellene, de tudjuk jól, a kor sajátosságai ezt nem is tették lehetővé. Végül is hogyan szolgálhatta volna a nemzetközi porondon nemzetünket a továbbiakban, ha egy ilyen baklövéssel kettétöri karrierjét? Hisz a továbbiakban is szinte következetes volt az olimpiákkal kapcsolatos - bár már aktívabb - megnyilvánulásaiban. És azt se feledjük, hogy 2003-ig függetlenként, párton kívüliként folytatta áldozatos, a köz javát szolgáló, nagy formátumú, jövőépítő politikai tevékenységét!

Hiába, diplomatának, sportembernek egyaránt születni kell!

Nem mintha alternatívája, Balogh András, az alkalmas ember nagyobb üröm öröm volna, de e cilinderből hirtelen előhúzott bűvésznyuszi-jelöltnek - egyelőre - elenyésző a jelentősége.

Valljuk be, a kormánytöbbség ezúttal a rövidtávú kényelemre voksolt Schmitt jelölésével és várható megválasztásával! Kínos ugyan, és várhatóan mádli szinteken lesz jelentéktelen, de a Nagy Forradalmi Átalakításhoz könnyebb hozzákezdeni egy ilyen súlyú államfővel. Akkor is, ha négy év múlva ez a döntés is komoly arányban befolyásolja majd a szavazóurnák előtt döntő választókat. Nem épp a jelenlegi hatalom javára.

Az első olyan köztársasági elnök, aki funkcióját valóban betöltötte, egy nem népszerű, az új köztársaságért mégis sokat tevő, az előző, állammonopol-kapitalista kizsákmányoló, diktatórikus rendszerrel következetesen szembenálló személy, egy cincinatusi erényekkel megáldott, klasszikus értelemben vett államférfi (zavarba ejtő ez a pátosz a részemről, de talán jól fejezi ki minden hibája mellett is számos meglévő valós virtusát a leköszönőnek) eközben méltatlan búcsúra ítéltetett. Nem volt pártkatona. Nem is számíthatott újrajelölésre. A végén még megzavarná a büszke, dicső alkotmányozás gyönyörét! Talán még a gének alapjogba foglalását is akadályozná!

A köztársaság politikai pólusának képviselete nélküle háttérbe szorul a pártvazallusi hűbéri-rendi erők előretörésével. A pártpolitikai regresszív dichotómai pártmonotóniába kristályosodik.

A republikánus utóvédharc Sólyom dicstelen menesztésével elbukik.

Sólyom László meglehetősen megalázó eltüntetése minden jogi normát követni fog. Az alkotmányozó többség talán még meg is köszöni udvariasan a demokratikus rend érdekében folytatott tevékenységét.

Pedig le is lövethették volna.