Kezdjük a mellékessel ma is! A Tisztelt Ház kétharmada egyszer sem hagyja magára holdudvarának nagyjait. Hál' Istennek! Szegény Zsigájuknak (a Járainak) nem kell kinyögnie a bankadót, amivel sanyargatnák, ha túl régen alapította volna biztosítóját, és amivel – Európán belül, köszönhetően a renyhe, engedékeny, fogyasztóellenes szabályozásnak, még a válság idején is az egyik legnagyobb adózás utáni nyereséget hozó országban - a régebbi bankokat és biztosítókat megfejik (tiszta, egyenlő feltételekkel adott piaci verseny, így szép ez!). Meg a polgármesteri poszt betöltésének feltételeit is elvtársukra szabják.
Ez utóbbi persze némileg súlyosabb ügy, mert az új, megszavazandó Alkotmány szövegét piszkálják meg rövid távú érdekekért, ami az alapokmány komolyságát éppúgy megkérdőjelezi még elkészülte előtt, mint koherenciáját. Nem a gátlástalanság a gond – az csak irritáló, legföljebb megint veszítenek két százalékot, kit érdekel?! –, hanem az akár önérdeket is fölemésztő rövid távú szemlélet. (Jó példa erre a háztartási alkalmazottak tartása iránti megértő tapintat. Igazán itt volt már az ideje, hogy a zsebbe csúsztatott, adózatlan pénzzel kiszúrt szemű rászoruló nyomorultak további cselédsorban tartása esetén már ne is kelljen félnie a békés bourgeois családoknak a büntetéstől! Az új törvény kiszorítja a háztartási munkavállalókat a nyugdíj- és az egészségbiztosítási rendszerből. De sebaj! Végre legális lesz havi egy ezresért – micsoda bevétel ez a költségvetésnek! – a takarítónő, a bejárónő, a cseléd, a lakáj, az inas és a szobalány tartása! Éljen az esélyegyenlőség!)
De nem ez volt a szavazófülkék forradalma következményeként szárba szökkent törvénykezési revolúció csúcsa tegnap. Hanem a pártfinanszírozásról szóló törvény.
A pártokra mindenki úgy gondol, ugye, hogy a rusnya politikusok rút fészekalja, a csúf élősködők ronda keltetője. Ami talán nincs is messze a valóságtól. Így nyilván népszerű ötlet, hogy ne is adjunk nekik pénzt, mer' nem érdemlik adóforintjainkat.
Csak hát a képlet bűbájosabb: ha nem kapnak adóforintjainkból, alternatív források felé kell nézniük, azaz szereznek titokban magánforrásokból. Tőkeerős cégektől és gazdag barátoktól, üzletfelektől, tettestársaktól. Szóval nem kizárólag önzetlen adományokból! Nagyobb – néhány tízmilliós – összegnek gyakorta megvan az ára. Nevezhetjük az ilyesmit mondjuk korrupciónak.
(A kép csak illusztráció...)
Az új pártfinanszírozás, ami csökkenti az állami forrásokat úgy 15%-kal, nagy eséllyel azt eredményezi, hogy még kevésbé lesz átlátható az, ki melyik pártnak mennyit adott, és mit kért érte cserébe. Mert kell majd a zsé, és nyilván azok a pártok, amelyeknek kialakult a finanszírozási hálózata (mit tudom én: önkormányzati, települési vagy állami megbízások és vásárlások, esetleg különböző, immáron – az új törvény óta – független, így ellenőrizhetetlen szervezeteken keresztüli privatizáció), könnyebben kaphatnak némi ellenszolgáltatásért, finanszírozásért cserébe ezt-azt a jövőben. Persze ez mind csak elméleti lehetőség, síró síneken siettetőnk bűvös ege alatt ilyesmi soha be nem bizonyosodott!
A pártok tehát minél kisebb összeget kapnak az államtól, annál inkább ki vannak téve a finanszírozási nyomásnak, az egyéni érdekek eluralkodásának a közösség érdekében kialakított pártprogramok megvalósításával szemben. Azaz a közösségi javak és érdekérvényesítő eszközök privatizálásának (egyénivé tételének, kisajátításának) esélye nő. Nyilván az is szükséges volna, hogy teljesen átlátható, ellenőrizhető legyen a számla, és szabálysértés esetén valóban büntethető legyen a párt és a finanszírozó. És nyilván az is, hogy csak magánszemélyek és limitált összegben (mondjuk 50.000 forintig maximálva) támogathassanak pártokat. Meg persze az sem volna rossz, ha a kampányokat (virtuális és valós) térben keretek közé szorítanánk. Akkor ugyanis nem volna mód az álcivil szervezetek mögé bújva a közösség tereinek pártpolitikai kolonializálására (kb. eluralására)...
Persze ez – ez után a finanszírozási indítvány után – nagyon távol került. Népszerű, de minden megfontolt döntéssel szembemenő alapokon álló törvény lesz belőle. (Még a Civil Mozgalom is valami ilyesmit akart, amit most benyújtottak, mert a jó szándékú Seres Mária nemigen értette meg, hogy sok milliárd korrupcióra elfolyó közpénzt spórolhatunk meg néhány milliárd állami pártszubvencióval.)
Megint sikerült egy demokratikus elvekkel szembeni, hosszú távon is előnytelen törvényt elfogadniuk.
És ezt előbb-utóbb tömegesen is megértik a választók.
Szavazatokban mérhetően sokan.
Csak az a kérdés, mire szavaznak majd.
Ui.: A kilakoltatási moratóriumról és az örökösödési illetékről meg az öröklött vagyoni előjogokról talán majd a következő bejegyzésben...