Tízezer.

Nem rossz eredmény egy közösségi portálon indult civil kezdeményezéstől, hogy csak Budapesten tízezer embert kivisz tüntetni az utcára egy zsebeket nem érintő törvény ellen. Úgy meg még inkább méltányolandó, hogy a demonstrációt leválasztják minden pártinfrastruktúrától. Hogy megkérik a politikusokat, politikusként tartózkodjanak a megjelenéstől.
Finom. Gondolom, a fanatikus kormányrajongók ugyanúgy nyugtatgatják magukat, mint négy éve a másik kormány kritikátlan szerelmesei. Hogy ez csak a másik oldal jól szervezett aknamunkája. A regresszív dichotómia („bipoláris politikai erőtér”) képzetében ragadt, ellenségképekre szoruló fölfogásnak ez maradt a mentsvára. Meg az, hogy aki kint volt, el sem olvasta a médiatörvényt.
Ami a "másik oldal" önnyugtatását illeti, egy nem reprezentatív mintát jelentő történet: a tüntetés felé tartva a trolibuszra ismert jobboldali újságíró szállt föl, majd távolról üdvözölte ismerősét. Mellé furakodott (így mellém is). Kedéllyel társalkodtak Stumpf Andrásról és más kormányközeli publicistákról mint baráti bennfentesek, sajnálgatták szegény Sz. Annamáriát, akit folyvást megaláznak, majd a jobboldali újságíró megemlítette, hogy azt sosem gondolta, hogy a Fidesszel szembeni tüntetésen kénytelen részt venni.
A törvényszöveg nem olvasásával bagatellizálóknak persze megnyugodhat nemzeti szívük: a tüntetők nagy része valószínűleg tényleg nem olvasta el. (Ahogy a kormány lassan apadó imádói sem.) Viszont bizonyos paragrafusokat alighanem megismert a nagyobb részünk. Meg azt is, hogy ezeket nem hatálytalanítja semmi, imigyen szolgálva a sajtószabadság nagyobb dicsőségét. (Az, hogy elfogadása után három napon belül módosítani kellett a törvényt, mint idén már több másikat is, csak a törvénykezés minőségéről szól.)

Újabb mentségek, ön- és hatalomfelmentő mechanizmusok persze mindig akadnak. De a fővárosban tízezren, több vidéki városban több százan, és külföldön is jó néhányan utcára vonultak a sajtó szabadságát csorbító törvény ellen. Több volt országos megmozdulásnál. Bizakodhatnak a kormányon, hogy ez csak egy egyszeri alkalom, intermezzo, alapos figyelmeztető jel, ami még keményebb föllépéssel eliminálható (bár most, hogy heteken belül megkapja mindenki a forradalmi gazdaságpolitika alapján átalakult első fizetési borítékokat, erre sem vennék mérget). Reménykedhetnek, hogy „elmúlik” a lelkesedés. Hogy „majd tüntetnek, aztán majd hazamennek”. Azon azonban mindenképp érdemes volna elgondolkodniuk, hogy a kétpólusú téren túl, láthatóan nem a „balliberális” oldalból kiépülten kialakult velük szemben egy masszív, komoly erőt képviselő fölháborodás.

Ami lassan undorba fordul.

(A 2010./CLXXXV. számú törvény, az ún. médiatörvény letölthető hatályos változata megtalálható itt.)