A II. kerületi időközi választások eredménye és a választásokat megelőző visszalépés-ígéretek, a „demokratikus ellenzék összefogásának” kérdése föl-fölbukkan a cybertérben témaként.
Karácsony Gergely LMP-s képviselő kiváló taktikai, ugyanakkor igen gyönge stratégiai érzékről tanúbizonyságot téve arra a kérdésre, hogy „Ha komolyan gondolják a Fidesz legyőzését, akkor ki és kinek a javára fog visszalépni?” kijelentette egy beszélgetés folyamán, hogy „Ha olyan helyzet van, hogy az én visszalépésem érdemben hozzájárulhat ahhoz, hogy meg lehessen verni a Fideszt, akkor erre kész vagyok.” A szociológus végzettségű és a társadalmi kommunikációt eddig jól ismerőnek bizonyuló LMP-jelölt ezúttal némileg elkalibrálta – szavazóinak aktivitására nézvést amúgy sem épp minden veszélyt nélkülöző – szavait. Nem vette figyelembe, hogy egy ilyen igen szerény differenciálási képességgel bíró közegben az a tagmondat, amely kifejti, hogy a visszalépésnek föltétele, hogy evvel érdemi esély váljék a Fidesz megverésére, elsikkad, marad a primitív „A második visszalép!” formula.
Az LMP eleve magasra tette a lécet avval, hogy a párt egyik jeles, ismert arcát, a párt országgyűlési frakcióvezető-helyettesét indította a választáson. A kevésbé élvonalbeli Lévai Katalintól így még kellemetlenebb a vereség. Az, hogy választóik egy részében túlzott várakozásokat keltettek ("Az ellenzéki jelölt!"), bizonyára némileg aktivizálta a szavazóikat, ám hosszabb távon nehéz megmagyarázni, miként is lehet kihívó párttá a ma Budán (egy erősen szocialista-ellenes választókörzetben) nyolc (igaz, már csak nyolc) százalékkal a szocialisták mögött végzett szervezet.
Persze lehet váltópárt – nyilván kitartó munkával, hitelességőrzéssel.
Az eredmények után természetesen jelent meg a szocialista holdudvarban az örök sláger, a visszalépés követelése. „Azt ígérte – ha nem lép vissza, hazudott!”. Együgyű karaktergyilkossági kísérletnek tűnik, de lehet, hogy hatékony lesz.
Az MSzP részéről érthető és rövid távon hasznos taktika a hiteltelenítési kísérlet. Az azonban lehetséges, hogy az új árokásás hosszabb távon LMP-s szintű bakinak bizonyulhat. Veszélyes azokat az erőket elidegeníteni a politikai térben, amelyekkel kölcsönösen egymásra szorulhatnak 2014-ben, akár a koalíciókötést mellőzve is.
Karácsony Gergely visszalépése valószínűtlen. Ha az LMP beadná a derekát, avval az MSzP ellenzéki primátusába belenyugvást demonstrálná, ami az ökopolitikai önállós pólusképzési szándék akadályává válhat. A párt alapelveivel is szembemenne, hisz alapító nyilatkozatuk épp arra épül, hogy a bipoláris pártpolitikai és kulturális erőtér (a regresszív dichotómia) megtörése nélkül a köztársaság banánköztársasággá válik (amint azt látjuk is). Az LMP számára az önálló politikai erő céljának, saját politikai küldetés betöltésének föladása sokkal hamarabb válik a párt semmibe zuhanásává, mint az SzDSz-nek a kilencvenes évek végére. Az, hogy akkor fog össze a párt bárkivel, ha van kivel és főként van miért, kulcsszemléletet tükröz. Ennek föladása – bármely irányba – először szatellitpárttá válásukat, majd eltűnésüket fogja jelenteni.
A „baloldali” média és véleményformáló csoportok többsége a visszalépés megtagadása kapcsán – rövid távú érdekeik alapján – a szűk pártpolitikai érdeke előtérbe helyezésével vádolják az LMP-t. Ha szűk pártpolitikai érdek az, hogy a szocialistáktól teljesen eltérő programja, társadalomképe, világlátása van az LMP-nek, ezért valódi eredménnyel nem kecsegtető visszalépést nem vállalnak, hisz együtt is jó tizenkét százalékkal kevesebb szavazatuk van, mint a Fidesz jelöltjének, a helyi polgármesternek, akkor kizárólag hatalomtechnikai konstrukcióknak kell tekintenünk a pártokat. Talán mégsem csak az a fontos, hogy ki van hatalmon, hanem az is, hogy ki és főként mi lehet helyette. Ha az ökopárt megsemmisíti magát egy új MSzP-szatellitpártként, akkor a szekértábor-logika győzedelmeskedik: megint van az Orbán, meg az anti-Orbán MSzP és csatlósai. Jó volna-e, ha ez a szekértábot-logika győzedelmeskedne? És érdemes átgondolnunk (és ne csupán az értékekről beszéljünk!), nem elemi érdeke-e a zöldeknek, hogy a visszalépéssel szocialista jelölt javára el ne idegenítség szavazóik jelentős rétegeit (mivel az LMP épp a Fidesszel és az MszP-vel szemben határozza meg magát új politikai nemzedékként). Amiből az a nem épp mellékes választási matematikai evidencia is következik, hogy ha Karácsony Gergely visszalép, az nem hoz túl sok szavazatot Lévai Katalinnak, mivel az LMP szavazóinak komoly hányada ilyen esetben nem megy el szavazni. (Kérdés, hogy a visszalépés belengetése mennyire tette passzívvá a zöldek szavazóit eleve.)
Az LMP a visszalépés megtagadásával a szekértábor-logika ellen léphet föl. Az ellenkező eset ilyen körülmények közt visszalépés a regresszív dichotómiába.