Fletó nemzetmentő hévvel, szuggesztíven mondott sok szép semmit. Mármint azon kívül, hogy össze kell fogni. Nyilván vele is.
A Mókus örs Gordonkája kicsit többet, bár kevésbé hatásosan. A helyzet értékelése pontos volt, bár amit Fletó ki tudott mondani, azt elfelejtette kifejteni a mókus: az alkotmány de facto hiányát. És volt még valami, ami hiányos volt: egy mondat. Amiben arról szólt, hogy esélyt kell adni mindenkinek, aki törekvő.
Ez semmiben nem különbözik Vicus szociáldarvinizmusától.
Ebben az országban úgy két és fél – hárommillió ember egyszerűen nem létezik a társadalomban, a társadalom számára. Sem munkájával, sem fogyasztásával, sem közösségi tevékenységével, sem kulturális részvételével nincs jelen. Vegetál. Időnként afrikai szinten.
Ezekenek a rétegeknek legalább a gyermekeiért kell valamit tenni. Akkor is, ha a családban nincsenek minták a törekvésre, az oktatás pedig nem csak etnikailag, de kulturálisan is szegregált (értsd: az iskolázatlan és elesett rétegek gyermekei rossz minőségű oktatást kapnak akkor is, ha nem romák).
De legalább valamit mondott. Pl. azt, hogy bizony az orbáni elnyomó rendszer kiépítésének nélkülözhetetlen előzménye volt az előző kormányok – köztük az ő miniszterelnöksége idején működő – tevékenysége.
Ami első lépésnek biztató.
Orbanolini A Miniszterelnök Úr azonban ennél sokkal többet mondott. Évek, évtizedek nagyívű terveit vázolta évértékelőjében.Önállóak leszünk, saját lábunkra állunk, nem szorulunk másokra majd - mint Ceausescu Romániája. Ennek értékéből mit sem von le, hogy a 2012-es év értékelése folyamán 2012-ről vajmi keveset szólt. Az is csupán mellékkörülmény, hogy azon állításai, amelyeket adatok alapozhatnak meg, itt-ott bizonyos eltérést mutattak a valóságtól. Ám az, hogy ha nem is jó, de legalább a többieknél – mint arra rámutatott – jobb kormányzás – oly cél, minőt óhajthat a kegyes – valósul meg hazánkban Általa, mindnyájunk számára fölemelő érzést jelent. Nagy öröm, amikor a politikus maga is arra hivatkozik, hogy ő a kisebbik rossz.
Leginkább azért, mert legalább azt látja, hogy rossz.
A cybertérben terjengő vádak tehát, amik arról szólnak, hogy Orbanolini a Miniszterelnök Úr, az Új Államalapítónk valóságérzékelése esetleg kórosan eltorzult, méltánytalanok és megalapozatlanok, mint a fönti példa is mutatja.
Valami elkezdődött az Ő fejében.
Bár a minimálbérről, a gazdasági növekedésről, az energetikai és monetáris függetlenségről, a földtulajdonlásról, a nyugdíjakról és az oktatás esélyegyenlőségről szóló állításai azt mutatják, van még tere a továbbhaladásnak a valóság és a miniszterelnöki interpretáció közt csorbuló sötét űr diszkrepancia kiköszörülése érdekében.*
Igaz, Európa élén lovagolunk néhány évtized múlva életszínvonal tekintetében. Emiatt sok mindent megbocsát az ember – előre is.
Hol vagy, Kóka János, hol vagy, Pannon Puma?
*: E fordulat a Miniszterelnök Úr retorikai bravúrjai előtti tisztelettel adózás szándékával született.
