Reágáló

Az alkotmányozó többség alkotmányoz.

Abba egy kissé beleléptek, hogy az Alkotmánybíróság jogkörét korlátozni kívánják. Aztán elkezdtek kihátrálni, de benneragadtak abban, ami bűzlik ebben. A közigazgatás dolgozói után – a jól megadóztatott végkielégítések után – sikerült az írástudó elit körében is egységfrontot teremteni magukkal szemben. Amióta meglátták, hogy mégsem övék a bölcsek köve, módosítva kívánják beterjeszteni az Ab döntési jogának szűkítését. Valami olyasmit találtak ki, amiben alapvetően kiherélik a Lázár-féle (?) eredeti törvényjavaslatuk brutalitását, ugyanakkor azt, amiért létre hívták, megvédik: a látens megszorításokat nem kívánják nyílttá tenni és nem hagyják elkaszálni, a magánnyugdíj-pénztárak kasszáját így kiüríthetik, hogy évtizedek múlva legyen csak látható, mit is tesznek. (Azt meg jó volna tudni, mit terveznek a népszavazás intézményével az új indítványban.)

Az ötlet nem rossz, de félő, hogy nem tökéletes stratégiailag. A fülkeforradalmárok és a szappanoperákon szocializálódott, mindennapi benzint és sört ácsingózók és követelők közt alighanem még mindig megmaradhatott így a tökös, kemény kormány imázsa egy időre. De némi kognitív készséggell, az analfabétizmust meghaladó képességekkel átlátható, hogy az alapvető kérdés fönnmaradt: azon intézmény, amelyik jogköreivel él akkor is, amikor a megalapozatlan és megfontolatlan kormányzati intézkedéseket akadályozza, láthatóan jogainak szűkítésére számíthat. Ez nem jó üzenet azoknak, akik a hatalmi ágak ellensúlyait funkciójukban, ellensúlyként látják szívesen. Félő, hogy az „értelmiségi siránkozás” nem hagy alább ettől a jelenlegi törvényjavaslattól, ha időlegesen föl is lélegzett, aki érzékeli a jelenlegi és az első verzió közti – ó, nem, dehogy minőségi! – mennyiségi különbséget. Az meg különösen zavaró lesz ezeknek az „elefántcsonttornyász, életidegen, nem realista, elméleti” rétegeknek (de talán még Török Gábor ingerküszöbét is eléri), hogy ez nem csupán veszélyes precedensnek, de akár megfélemlítésnek is tűnhet. Ha esetleg úgy rémlenék a kormányt kritizálóknak, hogy evvel keményen üzen Orbán a többi intézménynek, nem csodálkoznék. Mert bizony tényleg van egy olyan olvasta a dolognak, hogy a szót nem fogadók megregulázására mindenki számíthat. Alkotmányosan – alkotmánymódosítással.

Mintha ez azt is jelentené, hogy ha az új többség nevezett ki, akkor is jó, ha tudod, hol a helyed.

Lehet, hogy nem sikerült az írástudók szimpátiáját Lázáréknak most sem kivívniuk? Pedig mennyit dolgoznak rajta...

És ne feledjük, mindez az adózás visszamenőleges hatályú megváltoztatásából indult ki! Érdemes volna fontolóra vennie a történelmi nemzetgyűlési többségnek a büntető törvénykönyv visszamenőleges hatályú megváltoztatását is.

Kezdhetnénk rögtön „A fülkeforradalommal szembeni ellenforradalmi tevékenység és az ellenforradalmi pártok jelöltjeinek nemzeti együttműködést gyalázó voltáról” szóló bűncselekmény kodifikálásáról – mondjuk tíz éves visszamenőleges hatállyal. Hogy aki az új évezredben nem az évezred magyar pártjának volt delegáltja, kerüljön a megfelelő cellába!

Jó lesz, ha végre mindenki belátja: a nép fölhatalmazása az egyetlen igaz elsődleges jogforrás! (Meg időnként Isten, ez attól függ, milyen passzban van az alkotmányozó többség...)

Csak el ne feledjék a döntéshozók: a véleményformálók időnként finnyásak tájunkon!

Sebaj, majd a Köztársasági Elnök Úr, népuralmi demokráciánk ezen üde színfoltja valami új levelével helyre tol minden kétkedőt!