Formailag demokrácia van Oroszországban is, Iránban is, Kubában(!) is. „Működő” többpártrendszer volt az NDK-ban is és – Jaruzelsky puccsáig – Lengyelországban is. Formálisan az állam-monopolkapitalista „szocializmusban” is cenzúra nélkül működött a sajtó.
Ennek ellenére aligha tekinthető bármelyik alkotmányos demokráciának. Ez pedig tanulságul szolgálhat a jelen Magyarországa számára is.
Az Orbán-rendszer, amelyben élünk, egy – immár totalitárius törekvésektől sem mentes – autoriter korporatív új pártállami rendszer. Rövidebben és egyszerűsítve egy posztmodern fasisztoid rezsim. Amit akkor is jelentősebb közéleti felelőtlenség demokráciának nevezni, és akkor is komolyabb közéleti felelősségről tanúskodik diktatúrának hívni, ha pro forma az előbbi, ezért a „diktatúrázás” pontatlan, így definitív módszerrel hitelteleníthető. Tartalmilag, működésében, az állami-közösségi és informális intézmények állampolgárokra, szervezetekre, kultúrára, jövőre gyakorolt hatása, intenciója, szelleme tekintetében ugyanis a NER a diktatúrákkal alapvetően rokon rendszer, a demokrácia – a népuralom – mélyen idegen tőle.