Reágáló

Ami mostanában történt, és akad jelentőssége is.

Friss topikok

  • Treuga Mei: @MAXVAL bircaman közíró: Igazából háttérhatalmi gendernáci akadémikusbűnözők norvég pedagógus-össz... (2019.05.17. 22:04) Petíció a törvényes EP-választásokért
  • Androsz: @Ylim: "az anarchia/diktatúra mindenkinek csak addig tetszik, amíg nem őt kúrják seggbe." Pontosan. (2018.04.29. 21:37) Az új rend
  • nemecsekerno_007: @a ribancok is kidobják a csikket: Nézd meg ezt a dokumentumfilmet. Kétrészes és egy olyan valód... (2018.04.22. 19:38) Hozzáférés megtagadva
  • maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Igen, már nagy szükség volt a századik ballib pártra! (2018.04.22. 07:36) Ajánlott beszéd egy mai tüntetésre
  • Republic Forever!: Ezt vallom én is. Orbánnak már nincs szüksége kétharmadra. 90-, 67-, 56- vagy csak éppen 50+1%-os ... (2018.04.04. 14:45) Egy meg nem valósult bojkott margójára

Linkblog

Az apartheid kezdete

2015.04.28. 00:51 | Treuga Mei | 3 komment

Címkék: szegregáció Kúria Huszár-telep

2015. április 22. mérföldkő az ország történetében.

A vallási szegregáció önmagában is rejt csapdákat. Nem csak a felekezeti buszok elkülönítése vagy a felekezeti alapokon szerveződő egészségügy, esetleg a felekezeti bankügyintézés, de a felekezeti oktatás esetében is. Vagy talán az utóbbi esetben fokozottan. A kulturális csere tereinek beszűkülése társadalmi kockázatokkal járhat, így fontos, hogy a közösségi intézmények ennek kompenzálását lehetővé tegyék. De az egyházi iskolák működtetése önmagában még fenntartható. Persze csak ha nem vallási köntösbe bújtatott etnikai oktatási apartheid.

martin_luther_king.jpeg

 

Az, hogy a Huszár-telep nyomorgó cigány nebulóinak és szüleiknek nem adnak esélyt a választásra, így szélsőséges szegregációt alakítanak ki a Kúria által jóváhagyott döntéssel, nem csak etnikai ügy volna. (Hogy a döntés jogelméletileg és alkotmányjogilag mennyire megalapozott, igen alapos vizsgálatot érdemelne.) Az egyre leszakadó, szociálisan ellehetetlenülő, kulturálisan kirekesztett rétegek bármelyikének integrált oktatásból kirekesztése nem a depriváció újratermelődését, hanem annak mértéktelenné tételét jelenti. Az, hogy a nyomort termeli újra – pontosabban fokozza, ha még fokozható – a szegregált oktatás, még enyhe állítás. A társadalmi nemlétbe taszították az ott élők gyermekeit a Kúria döntésével.

De a dolog eldőlt: a nyomor által deprivált rétegek társadalomfeszítő és közösségromboló hatásait végképp etnikai alapokra helyeztük a térségben. Pedig alapvetően más szocikulturális hatások eddig éppoly fontos szerepet játszottak, mint az etnikaiak – a többségi rasszista intézményi működés ellenére is.

A Kúria elítélte Magyarország legnagyobb kisebbségét és annak jövőjét. Halálos ítélet.

Győzött a balogi korlátolt ostobaság. És elveszett a remény egy élhető és tisztességes országra.

A Nemzet Akkumulátora

2015.04.25. 23:50 | Treuga Mei | 13 komment

Címkék: menekültek alaptörvény Orbán Európa Kövér

A Nemzet Akkumulátora azt mondta, hogy Európának nincsen szüksége menekültekre.

Úgyhogy sajnos vissza kell vonulnunk az Etelközbe.

 

honfoglal.jpeg

Persze csak az Igaz Magyarok jöhetnek! A tuggyukik ügynökei meg a genetikailag zsebmagyarok nem részesülnek abban a szerencsében, hogy a Nemzet Dobogó Patáival vonulhassanak a fennkölt hunmagyar sztyeppékre! Azok senyvedjenek csak Európában, magukra hagyjuk őket! Magukra vessenek!

Egyébként is igaza van! Mellénk is beköltöztek valami arabok, mondtam is a szomszédoknak, hogy ezek itt fognak ragadni! Félő, hogy jönnek ezek a piszkos mindenfélék, hozzák a pereputtyukat is, és körbenézve virágzó nemzeti együttműködésünk táján megtorpannak. Ráeszmélnek ezek a koszos mindenfélék, hogy a hanyatló Bécs, a magába roskadó Berlin, a nélkülözésben fetrengő Barcelona is tőlünk tanul. Minek is mennének tovább ezek a piszkos mindenfélék, ha az eredetit is megkaphatják, mondtam is a szomszédoknak! Itt ragadnak a nyakunkon ezek a mindenféle piszkos arabok, hogy a tuggyukik ügynökei lehessenek! Össze is ültünk a házban, és megszavaztuk, hogy a jó magyar Kubicsekék szóljanak már nekik, hogy Európának nincs szüksége a mindenféle piszkos ingyenélőkre, akik szenyezik itt a környezetünket! De maradtak. Úgyhogy az ősi nemzeti szívű Schneider is szólt nekik, hogy nem kellenek ide a házba mindenféle koszos jöttmentek, akik bepiszkítják itt ezt a békés szittya hazát, mert ez Európa. Végül csak megértették, el is mentek.

Azóta áll a lépcsőházban a szemét. Mert csak ezek a szutykos jöttmentek vállalták a takarítói munkát.

De legalább azóta a házunkban nagy a nemzeti konzultáció, hogy mit csináljunk.

Bizony, így van ez! Ha egy-két Magyar összehajol, meg is van az eredmény!

És azt is mondta a Nemzet Akkumulátora, hogy az előző alkotmány egy Trabantba szerelt Mercedes-motor volt. És hát nincs igaza?! Ő csak ért a műszaki dolgokhoz! Is. Mégiscsak Tőle pöccen be a Nemzet Trabantja! Így aztán deklarálni kellett a munka alapú társadalom nemes eszméjét a nemzet személyi igazolványába, ami egy alaptörvény – amint azt leszögezte a Nemzet Akkumulátora. Mert a mi nemzetünk momentán egy régtől Európában rozsdálló Trabant, de biztos leszünk mi még Rolls Royce is. De addig elégedjünk meg a Trabant-igazolvánnyal. Már csak azért is, mert az akkumulátor így is nehezen bírja. Kicsit lemerült. És folyik is. Meg enyhén ég is.

De sajnos így sem dobhatjuk ki, mert nagyon szennyezi a környezetét.

Nem is csoda, hogy a Házmester Úr is megmondta: több Nemzet Akkumulátora kellene az országban. Gondolom azért, mert akkor lehetne savsemlegesítő tanfolyamra iratkoznia a sok kocsmafüstös diáknak a nemzetközi tanulmányok szak helyett. Így végre tisztességes szakmát tanulnának mind a sok idegenszívűség tanulása helyett.

A Házmester Úr mondjuk jobban megérti a Nemzet Akkumulátorát, mint az egyszerű nemzetileg együttműködő. Meg jobban megérti az Önzetlen Ingyenetanácsadót is biztosan, ahogyan az Unortodox Vagyonnyilatkozót és a Zsebmagyartalanító Könyörhilton is. Lehet, hogy a hasonló terápiápiás élmények szilárd kohéziós erőt eredményeznek köztük a nemzeti együttműködésen való munkálkodás során.

Eszembe is jutott erről egy régi dakota mondás: ha egy Igaz Magyar előre nyilaz, akkor hátrafelé ül a lovon!

· 1 trackback

Angela nem segít

2015.04.16. 13:10 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

Címkék: Jobbik Simicska NER

Eljutott oda a baloldal a tél végén, hogy Angela tánti és uncle Simicska segítségében bízzon a rendszer lebontásában. De Luigi túlzottan érintett, nomeg túlzottan szűk az érdeklődési köre – a forintmilliók fontosak, tovább nemigen lát –, Merkel asszony meg leszámítolta az országot. Nyilván amit lehet, kihoz anyagilag a némert cégeknek. Ebben a rendszerben jó sokat ki lehet hozni, mivel a valamihez értők vagy passzív rezisztenciába vonultak, vagy kivándoroltak, a fogyasztóvédelem, a szakszervezeti-munkavállalói érdek-képviseleti rendszer romokban, a politikai intézményrendszer szereplői kilórta megvehetők, a kiegészítő ismeretek – mint a művészettörténet, politológia, történettudomány, stb. – romokban, és áttételesen ezek hiányából is rengeteget ki lehet húzni. De mit mondhat? Ha újra kétharmadot adtatok ezeknek, magyar választók, és az orosz trójai falovat behúztátok második erőnek, sok szerencsét hozzá!

Szóval sem Angela, sem Luigi nem segít. Minek tennék? Mi közük ehhez a tanyához?

A NER kiteljesedése jól látható a magánynyugdíj-pénztári pénzek elsinkófálása után a Questor történetéből is. Ha valaki nem értette volna meg, hogy az illiberális demokrácia állampolgári jogfosztása nem csak elvi ügy, hanem a saját összekuporgatott megtakarításaink – és végül majd, egy kevésbé tapintatos párt hatalmi helzetbe kerülésével személyes biztonságunk – veszélyeztetését is jelenti, az lassan fölébred. A radikális szélsőjobboldali retorika ugyan első körben tetszetős, de előbb-utóbb – bár sajnos várhatóan utóbb – az is kérdéssé válik: mi áll mögötte?

Ha a NER folytatódik a Jobbik részleges vagy totális uralmával, ne csak azt kérdezzük meg, mit akarnak a romákkal, a melegekkel, a zsidókkal, a rokkantakkal! Azt is érdemes vizsgálnunk, mit javasol a Jobbik az igazságtalan adórendszerrel, mit ajánl a munkavállalói jogok megnyirbálása helyett, mit tenne a kiépült óriási, egy kézben összopontosuló latifundiumokkal, új grófi földbirtokokkal, mit kíván az ügyészség működésében, hogyan biztosítja az információhoz jutás szabadságát, a gyülekezési és egyesülési jogok betartatását, a véleménynyilvánítás érinthetetlenségét, a fogyasztói jogok betartását, a közjavakhoz jutás nyílt voltát, a személyes kapcsolatokkal szemben a közösségi joguralom stabilitását, a tulajdonjogok érinthetetlenségét.

Ezek az alapkérdések, mert a NER, ez a posztmoder-fasisztoid rendszer ezeket rombolta le elsősorban indirekt és direkt eszközökkel. Kérdezzük meg Lázár Jánost is, Vona Gábort is (Orbánt már ne kérdezzük semmiről, láthatóan egy összetett mondat összerakása is komoly kihívás a számára immáron!), mit tett és mit tesz ezekben a kérdésekben!

Bár Oroszország nem mondott le rólunk (egyelőre, bár már nem vagyunk annyira fontosak, hisz Görögország is elkezdte pávatáncát), de Ájrópa megvonja a vállát: nem ment meg magunktól. Miért is tenné?

Csak mi maradtunk. Simicska és Angela nélkül kell nekikezdenünk.

Kezdetnek talán megteszi, hogy kérdezünk. Egymástól és a pártoktól.

Dózsa lassú népe

2015.04.15. 21:43 | Treuga Mei | 9 komment

Címkék: baloldal Jobbik Fidesz Tapolca déli nyitás

A végképp perspektivikus déli nyitás árulkodó fordulat. Külgazdaságunk és külpolitikánk végre ráfekszik a Csád-Zimbabwe vonalra, ami legalább annyi eredményt ígér kulturálisan, mint gazdaságilag és diplomáciailag. És nem állunk meg félúton: végcél az Antarktisz!

 

cofantarkt.jpg

Legkésőbb ekkorra világossá kellett volna válnia a Kedves Vezető valóságvesztésének.

De Dózsa népe még hallgatott.

Talán itt tetten érhető a bölcsészettudományok gyötrelmesen csonka működése az országban. Ha csupa szakmunkást és mérnököt képzünk, nem csupán artikulálni képtelenek a tömegek az igényeiket, elképzeléseiket, álláspontjukat, de önmaguknak megfogalmazni is. Nem mintha nem volnának, nem mintha nem volna jogos és megalapozott a leggtöbbje, de megfogalmazás híján aligha tudunk beszélni róluk, megbeszélni egymással, hogyan érjük el őket, hogyan fogadjuk el a másik igényét, szándékát.

Dózsa népe, mint ötszáz éve, most is hallgat, aztán hirtelen, a legváratlanabb pillanatban kiegyenesített, kifent kaszákkal nekiindul. Csöndben nyel, amikor a tisztességes juhász választás előtt elhalálozik, amikor a tiszta szívű aktivista öngyilkos lesz. Hagyja, hogy gyűljék a harag – a végsőkig.

Tapolcán a választási eredménnyel egyenesítgetik a kaszát. És a választóknak igazuk volt: az alapvetően nyíltan fajvédő, rasszista, homofób, antiszemita, tekintélyelvű rendszert vizionáló újnyilas párt itt és most a számukra nem sokkal rosszabb a jogi és gazdasági repressziót hordozó, elitista, szélsőséges kultúrájú, posztmodern-fasisztoid rendszert létrehozó Fidesznél és intézményesített, megélhetési vazallus-értelmiségénél, nem sokkal rosszabb a szolidaritástól mentes, intézményi-burokratív, helyi konvenciókat kialakítani nem kívánó, erőszakos civilizátor, gazdasági repressziót hozó „baloldali” pártoknál és még mindig a totalitárius kultúrák – tárgyi tévedésektől hemzsegő – propagátor-értelmiségeinél. Nem sokkal rosszabb, és ráadásul rendszerellenesnek is tűnik – még ha a jelen elnyomó rendszer legvegytisztább kiteljesedése is.

Egyenesedik a kasza, van erre más jel is. Verik az M1 bemondóját is. Hogy ő csak egy kollaboráns (azok közül sem a legrosszabb), nem a rendszer működtetője és alapja, nem segít rajta. Auswitz és a Gulag működését is segítették könyvelők, jogászok, logisztikusok. A bentlakók aligha fognak különbséget tenni. (Itt mondjuk el újra: az erőszak aligha megoldás, békés ellenállási formákat kell találnunk, mert hosszabb távon az kifizetődőbb. De vajon érzi-e ezt a felgyűlt haragú ország is?) Üzenet ez tehát a rendszer minden kollaboránsának: a tömeg nem disztingvál. Jó, ha ezt nem feledik a rádió munkatársaitól az ügyészségig sehol!

A ránk rohadó ellenforradalom megszülte hatásait. Ha van békés kiút, az lassú és kínokkal teli lesz. És nehéz megtalálni azt a szűk mezsgyét, amely erőszakmentes, mégis tömeges katarzis kíséri.

Az új rendszerváltás előtt sajnos aligha ússzuk meg a gárdák őrjöngésével fűszerezett kiteljesedését a mostani rendszernek. Ahol a déli helyett az égi nyitás következik, végcél a háromszorosan csavart szíriuszi szittyamagyar gén egyeduralma az Antarktisztól Atlantiszig.

Senkinek nem lesz jó végül. Pokoli lesz. Csak vígasz, hogy rombolásával esélyt nyújt a bukása után az újrakezdésnek – a nulláról.

 

Dózsa népe talán az új rendszerben elkezd beszélgetni. Nem csak gondolkodik és érez, de meg is osztja egymással elképzeléseit.

Polgári engedetlenség

2015.01.26. 04:30 | Treuga Mei | 8 komment

Címkék: polgári engedetlenség autoriter rezsim állampolgári hálózatok

Formailag demokrácia van Oroszországban is, Iránban is, Kubában(!) is. „Működő” többpártrendszer volt az NDK-ban is és – Jaruzelsky puccsáig – Lengyelországban is. Formálisan az állam-monopolkapitalista „szocializmusban” is cenzúra nélkül működött a sajtó.

Ennek ellenére aligha tekinthető bármelyik alkotmányos demokráciának. Ez pedig tanulságul szolgálhat a jelen Magyarországa számára is.

Az Orbán-rendszer, amelyben élünk, egy – immár totalitárius törekvésektől sem mentes – autoriter korporatív új pártállami rendszer. Rövidebben és egyszerűsítve egy posztmodern fasisztoid rezsim. Amit akkor is jelentősebb közéleti felelőtlenség demokráciának nevezni, és akkor is komolyabb közéleti felelősségről tanúskodik diktatúrának hívni, ha pro forma az előbbi, ezért a „diktatúrázás” pontatlan, így definitív módszerrel hitelteleníthető. Tartalmilag, működésében, az állami-közösségi és informális intézmények állampolgárokra, szervezetekre, kultúrára, jövőre gyakorolt hatása, intenciója, szelleme tekintetében ugyanis a NER a diktatúrákkal alapvetően rokon rendszer, a demokrácia – a népuralom – mélyen idegen tőle.

gandhi.jpeg

 

Minden rendszerrel szemben, amelyik a démosz uralmával szemben működik, megalapozott az ellenállás. Ám a forradalmak emlékezetéből le kell szűrnünk a következtetést, hogy az erőszakos ellenállás helyett a békéset kell előnyben részesítenünk. Polgártársaink szenvedéseit minimalizálnunk kell. Ezt követeli tőlünk a humanizmus hagyománya. Ebből az következik, hogy jóval nagyobb személyes áldozatot, kockázatot kell vállalnunk a fölöttünk uralkodók rendszerének megdöntése érdekében, mint ha mások vérével gazdálkodnánk. Ez nagyobb tömegű ellenállást tesz szükségessé. Ezért állampolgári hálózatokat kell kialakítanunk, amelyek a tömeges ellenállás lehetőségét biztosítják. Azok a konzultációs terek – Hallgatói Hálózat, Oktatói Hálózat, DEKA –, amelyek már létezenk, segítségére kell legyenek a fővároson kívüli és az értelmiségtől eltérő rétegek önszerveződésében. Szükség van az ellenállás kialakulása mellett a jövőről folytatott diskurzus megkezdésére is a különféle csoportok között a harmadik rendszerváltás és a leendő rendszer formai és tartalmi előkészítése érdekében. A kettő kizárólag párhuzamosan működhet, hogy ne lehessen fölaprózni, egymás ellen kijátszani a formálódó rendszerellenzék sejtjeit.

Meg kell keresni, meg kell vitatni egy kialakuló állampolgári engedetlenségi mozgalom kereteit, eközben meg kell vitatni, milyen legyen a viszony a kollaboráns személyekhez és intézményi közösségekhez a gombnyomogató pártállami képviselőtől a pártállamot szolgáló médián, a vazallus magán- és intézményi gazdasági szereplőkön, a közhivatalnokokon, a szakapparátuson és a semlegességbe öltözött politológusokon át a szalonellenzékig. Ki kell alakítani a lehetőségeit, feltételeit és határait a különböző, eltérő felelősségű kollaboráns csoportok és személyek rendszerellenzékbe vonásának.

A polgári engedetlenség mozgalomba tömegesen kell bevonni azokat a rétegeket, amelyek kiszorultak a társadalomból. Ennek elsődleges módja a szociális, oktatási, egészségügyi kiegészítő alternatív intézmények megteremtése (első körben minden forrást erre fölhasználva), amikre gyorsan ráépülhetnek a kulturális közösségi projektek, később a jogszolgáltatás, a közigazgatási informális szolgáltatás. Az állam erőszakmonopóliumának felülvizsgálata a polgárháborús helyzet kialakulását megakadályozandó nem célravezető.

Mindehhez rendkívüli energia, meglehetős anyagi forrás, és főként számos eltökélt állampolgár szükséges. Kérdés, hogy lesz-e bármelyik.

Ha lesz, egy módon lesz: olyan polgártársakat, ismerősöket kell megszólítanunk, hívnunk, akiknél erősen feltételezzük, hogy részvételét nem egyéni érvényesülése, nem egyéni gyarapodása, nem egyéni hatalmi célja motiválja. Ebben a pillanatban a polgári ellenállás szervezőinek „szent őrült”-volta éppoly fontos, mint szervezőkészsége. Olyan szervezeteket kell keresnünk anyagi támogatóként, amelyek valamelyest függetlenek mind hatalmi, mind gazdasági érdekcsoportoktól.

Mert új, stabil, demokratikus és szolidáris köztársaságot hozhatunk létre majd a NER- és a gárda-uralom őrjöngése után.

Szabadot. Közöset.

Megkésett nekrológ

2015.01.24. 04:17 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

Címkék: Rózsa Milán

Jól tetten érhető a modernista, a személyiség létrejöttében bizakodó, aufklärista elv megingása abban, hogy fiatalok ezrei mennek el gúnyos röhögéssel egy fesztiválon Uhrin Benedek koncenrtjére. Amikor a produktum helyét a személy veszi át, a mások személyiségének létébe vetett hit tűnik el: az ember lesz a termék, a fogyasztó egyben a fogyasztási cikk. Amikor a Facebook-lét átszivárog a virtuálisból a valós világba.

Rózsa Milán sem az embereket, sem az eszméket nem akarta termékekként látni, és nem akarta, hogy azokká váljanak társadalmilag. Humanista volt. Ezért volt meleg aktivista és a szociális mozgalmak aktivistája. A szabadságot csak egy igazságos és méltányos társadalomban látta megvalósíthatónak. Harcolt. Ahogy többször mondta: radikális erőszakmentes eszközökkel. Radikálisokkal, azaz gyökeresekkel, sosem szélsőségesekkel. Pacifista volt. Használni akart a közösségnek úgy, hogy közben ne ártson senkinek.

milos.jpeg

A mozgalmi tevékenység mellett belekostolt a pártpolitikába is. Ahhoz, hogy gyökeres legyen a társadalmi változás, a hatalmi eszközök megváltoztatását is szükségesnek tartotta. De nem találta meg, amit keresett. Amikor egy feltörekvő ifjú politikus kapcsán, aki egyéni érdekei okán szétvert egy lassan épülő, értékes kezdeményezést, egy beszélgetésben elhangzott, hogy a közszereplők jelentős része nem képvisel semmit önmagán – saját hatalmi vágyain, megélhetésén, nárcizmusán – kívül, a maga csöndes módján megjegyezte, hogy igen, és ez talán nagyobb baj, mint ha ennyit sem képviselnének. Látta, érezte, hogy ez a sokszínű, ellentmondásos kultúra, a magyar, ami a modernitást Ady és Bartók, József Attila és Barcsay minden erőfeszítése ellenére a hagyományokkal nem tudja összeegyeztetni, válságban van, a halálába rohan. Sem szándék, sem készség nincs és nem volt a közösség elitjében sem, tömegében sem a szintézis megtalálására. De társadalmi és politikai szinten küzdött a változtatásért. A legitim közösségi terek, agórák életre hívásáért, a társadalmi párbeszéd kialakításáért különböző csoportok között, ami a jövőnk alfája lehet.

Mesélte egyszer, hogy hosszan beszélgetett úgy jobbikosokkal, hogy azok hajlandóak

voltak meghallgatni, pedig nem rejtette véka alá világnézeti álláspontját. Tapintatosan és megértő türelemmel válaszolt, amikor jó szándékú, de a szokásos többségi előítéletekben és tapintatlanságokban gazdag érdeklődéssel találkozott szexuális identitása tárgyában. Tudta, a párbeszédek kialakítása és fönntartása rendkívüli tapintatot és empátiát igényel.

De azt is tudta, hogy közösségi szerepvállalását csak akkor tudja hatékonyan beteljesíteni, ha tevékenységének egészen elementáris tétje lesz önmaga számára is. Nem kívánta magát kímélni, a konfortigényét messze meghaladta integritása. Akkor sem volt hajlandó megalkudni, ha ez kényelmetlenséggel, akár veszéllyel járt rá nézve. A pride-okon szembenézett a homofób gyalázkodással és az atrocitásokkal. Az Orbán-rendszer elleni akciók során éppúgy, mint az elesettek melletti kiállások során az őrizetbe vétel kockázatát is vállalta. Mert tudta, hogy személyes komfortján, személyes életén túli tétje van elvei érvényesítésének.

Milyen ironikus, hogy épp akkor vették őrizetbe, amikor egy általa is nagyon becsült, merész, de békés szándékú rendezvény erőszakba torkolását igyekezett megakadályozni! Amikor a radikalizmusa és pacifista voltának egysége épp a legtisztábban nyilvánult meg!

A média felkapta, kezdett ikonná válni. Egy csodálatos interjút is adott az ATV-ben, amelyben következetes, sallangmentes szelleme is megvillant. Mikor valamiféle pártpolitikai térbe próbálta gyömöszölni a fantáziátlan újságíró a kérdésével, hogy a Fidesz-székháznál tartott tüntetés kormányellenes volt-e, megérkezett a természetes válasz: hogy ne lett volna kormányellenes tüntetés, hisz a kormány próbálta bevetetni a netadót!

De végül nem lett „ikon”, nem lett politikai termék.

Egyszer beszélt arról, hogy ha valamiképp, akkor vonat elé ugorva kell végezni. Említettem, hogy a mozdonyvezető számára mindenképp nehézzé tesz evvel néhány hónapot. Ha távozunk, az itt maradókra tekintettel tegyük. De meggyőzött róla, hogy ma már nem olyan közvetlen a vezető kapcsolata a szerelvényekkel.

Régóta küzdött depresszióval. Ez, meg a családi minták végül legyűrték. 2014. november 6-án vonat elé vetette magát.

Ő az az ember, aki az elvesztésével is képes volt használni. A megjelenő összeesküvés-elméletek rávilágítottak arra, hogy a NER rendszere mennyire velejéig rothadt, ahol kevéssé paranoid és kevéssé rajongó távoli ismerősökben is fölvetült a politikai merénylet gyanúja. Mert az Orbán-rendszer szellemétől még ez sem idegen. És használt, mert olyan csoportokat inspirált aktivitásra rövid élete, amelyek közösségi aktivitása eddig igen alacsony volt.

A kevesek egyike volt, aki bírt személyiséggel, és szándékai önmagán kívülre mutattak: építeni szándékozott valami maradandóan hasznosat, humánusat. Talán ez volt a hatása titka.

Soha nem önmagát képviselte a közéleti tevékenységében, hanem – önmagával vagy mással szemben is megalkuvás nélkül – elveit.

Halálával hiányt, űrt hagyott maga után. De életével nyomot hagyott. Nyomot, amin érdemes továbbhaladni.

Rózsa Milán huszonhat évet élt.

Nyugodjék békében!

 

Ui.: A blogon Milán halála óta nem volt bejegyzés. Tekinhetjük ezt gyászidőszaknak.

Szerveződjetek!

2014.11.02. 22:45 | Treuga Mei | 1 komment

Címkék: civil szerveződés befagyasztott polgárháború etnivizmus osztályérdekek

A következő bejegyzés kevéssé lesz szórakoztató. Olyan kifejezések is találhatóak benne, amelyek kevéssé teszik emészthetővé, ugyanakkor országos alapproblémát kíván érinteni. A szöveg egyben elismerés is a netadóval szemben kialakított ellenállásnak és szervezőinek.

Magyarország jelentős régiói és a mozaikos népességű régiók és városok jelentős része megfagyott polgárháborús helyzetbe sodródott.

A népesség komoly hányada nem vesz részt a társadalomban sem intézményi, sem fogyasztási, sem kulturális tekintetben. Nem csupán a subsociety és nem csupán a proletarizálódott rétegek, de a prekariátus jelentős része sem rendelkezik eszközökkel, személyes és társadalmi hálózatokkal, szociális csatornákkal, amelyek bármelyikben a részvételt lehetővé tennék. Mindeközben nincs jelen a kistelepüléseken, de a nagyobb települések legtöbbjében sem semmilyen közösségszervező erő (Bozóki kísérletét még 2006-ban megrekesztette a szocialista – szabaddemokrata kormányzat), kivéve a szélsőjobb – keleti anyagi és know how-forrásokkal támogatott – gárdista szervezeteit.

bakancs.jpeg

Miközben tehát jelentős tömegek alapvetően azonos osztályérdekekkel rendelkezve a rendszer (általában a rendszerváltás utáni eredeti tőkefelhalmozást imitáló vadkapitalista rendszer) azonos helyzetben és azonos érdekekkel rendelkező vesztesei és elnyomottjai, nem alakul ki a szolidáris osztályérdek-egyesítés. A prekariátus a proletariátussal, az pedig a deprivált rétegekkel szemben fogalmazza meg önidentifikációját, társadalomhoz tartozását. Ennek erős katalizátora az a szélsőjobb, amelyik az alapvetően osztályérdekek artikulációjának kifejeződését etnicista narratívával fedi el. A népképviseleti rendszeren keresztüli osztályérdekek érvényre juttatása így ellehetetlenül. Miközben épp az etnicista álnarratíva egy információs, rendvédelmi és intézményi eszközökkel befagyasztott polgárháborús helyzetet alakított ki.

Ennyiben a nemzeti együttműködés rendszerének egyik legfőbb támasza a jobbikos rasszista-etnicista kultúra mély beágyazódása a társadalomba.

Ne legyünk kétségeink: amennyiben a NER relatív többsége elolvad vagy kritikusan alacsony szintre csökken, a mesterségesen és igen sok energiával befagyasztott etnikai alapú polgárháborús helyzet „kiolvad”, azaz felszínre kerül! Ez elsősorban bizonyos régiók életét befolyásolja majd, lokalizált marad, de végső esetben a sakktáblaszerűen strukturált területeken (nagyvárosok, főváros) is érvényre juthat – amennyiben a NER hatalmi érdeke úgy diktálja.

A feladat tehát mindenekelőtt az, hogy a jelenlegi befagyasztott etnikai polgárháborús állapotot valós alapokon nyugvó, osztályelvű, békés struktúrákká szervezzük át. A prekariátus, a proletariátus és a deprivált csoportok szolidáris, oszályelvű együttműködését és akár mozgalmi, akár népképviseleti alapokon történő szerveződését kell elősegíteni. (E sorok írója a képviseleti demokráciát korlátozott demokráciának tekinti, amely szükségszerűen reprodukálja az osztályenyomást, ezért a részvételi rendszerek felé való elmozdulás híve. Fontos azonban, hogy erről megkezdődjék a diskurzus, és a társadalom tagjai alakítsák ki azon intézményi kereteket, amelyben működésüket elképzelik.) Ez egyrészt a fagyott polgárháború veszélyeinek föloldásához, másrészt egy békés, de alapvető rendszerfordulathoz vezethet.

Mindehhez először is azokat a régiókat kell bevonni a társadalmi vérkeringésbe, amelyek már évtizedek óta kiszorultak belőle, és ahol csak az etnicizmus közösségszervező ereje van jelen. Alapítványok és alapítványi források bevonásával önsegélyező, oktatási, egészségügyi, kulturális tevékenységet kell kezdeményezni Borsodban, Szabolcsban, Somogyban, Békésben, Baranyában, a Biharban, de a nyóckerben, Kőbányán és a Havannán is. (Bár ezen blog írója régóta nem titkolja, hogy igen lelkes híve volna egy országos adóbojkottnak is - a megfelelő szervezés esetén -, mivel elvi kérdés, hogy a rablóknak és pénzbehajtó-zsarolóknak nem fizetünk adót.) Meg kell majd küzdeni nem csupán a helyi kiskirályokkal, nem csupán a NAV és az ügyészség vizsgálataival, hanem a helyi „kamatos ember” verőlegényeivel és a helyi hivatalok bürokráciájával is. De el kell kezdeni! Ki kell alakítani a szabadság azon kis köreit, amelyben a prekariátus értelmiségi csoportjai ráeszmélnek társadalmi feladataikra, de csak a proletariátussal és a depriváltakkal együttműködve folytathatják működésüket. El kell kezdeni segíteni az önszerveződést ügyek mentén vagy csak a diskurzus tereinek kialakítása érdekében – hol mi a sürgetőbb.

Ha a NER intézményrendszerével párhuzamos közösségi intézményrendszer magjait vetjük el, van esély a nyílt polgárháború elkerülésére, az etnicizmus helyett az osztályalapú szerveződésre.

kezfogas.jpeg

Mert mára a NER-ben a társadalom túlnyomó része a kizsákmányoltak vagy a kiszolgáltatottak közé tartozik.

Jövedelemtől és vagyontól alig függően.

· 1 trackback

Tegyük adóforintjainkat ismét közpénzzé!

2014.10.22. 00:49 | Treuga Mei | 2 komment

Címkék: korrupció NAV kititási botrány

Nem kis korrupció volt alighanem Antall, Horn, Meggyessy, Gyurcsány idején is. De ami most van, az egy új minőség.

Az Amerikai Egyesült Államok megtiltotta hat magyar kormányközeli tisztviselő beutazását. Az indoklás szerint korrupciós tevékenység miatt.

Meg ennél több miatt, mint a kiszivárgott információk mutatják: az állami szervezeteken keresztül végrehajtott zsarolás és pénzbehajtás miatt. Mint a chicagói maffia, úgy csinálta a NAV...NAVCAPONE.jpeg

Lehet azt vélelmezni, hogy az Egysesült Államok csak a norvég imperialisták ügynöke, és minden alap nélkül, bosszúból, a rakoncátlan gyarmatosító civilek elleni tisztes és politikamentes vizsgálatokra válaszul folytatja a New York – Oslo – Tel-Aviv – Katmandu – Wellington tengely ökle, de az amerikai kormányhivatalok alapos bizonyíték nélkül – sajnos – nem döntenek így akkor sem, ha ez így van. Tehát ha igazából a tuggyukik állnak a háttérben, akkor is valószínűleg megalapozott a döntés.

Orbán és az adóhatóság megnémult, néhány szerény képességű potentát hebeg-habog valamit arról, hogy nem tudnak semmit, nincs információjuk, Amerika nyiltkozzon – és amúgy meg mindenki kapja be. Az, hogy Szíjjártó Péter és Rogán Antal nem tud semmiről, nem meglepő. Ők nem túlkvalifikátak a szerény kognitív funkcióik használata terén. Őket nem ezért tartjuk el, hanem mert tényleg szánalomra méltók. De a magyar hatóságok – úgyis mint ügyészség, NAV, nemzetbiztonsági szolgálatok, UD Zrt. (ja, pardon, az nem!) – számos eszközzel rendelkeznek, és eddig is rendelkeztek a kiváltó ügy kivizsgálására, nyomon követésére, megakadályozására. Jelenlegi tudásunk szerint egyik sem teljesítette alkotmányos feladatát, holott adóforintjainkból ezért tartjuk őket (kivéve az UD Zrt., őket leginkább a Párt védelme és vezetőinek tisztes méretű úszómedencéje, valamint tisztes megélhetése érdekében finanszírozzuk).

De ennél többről is szó van: a jelenleg ismert információk szerint a gazdasági zsarolásnak részesévé, aktív elkövetőjévé vált az adóhatóság is. Horváth András szavai is erre utalnak. Ez már minőségi – pontosabban minősített – korrupciónak tűnik.

A közösségi intézményeink szervei ugyanis egy szervezett magán-pénzbehajtási bűnelkövetési folyamat segédei vagy aktív eltusolói, kormányzati tisztségviselők pedig ennek felbujtói és haszonélvezői. Jelentős kérdéssé vált tehát, miért segédkezünk fönntartani őket keservesen megtermelt adóforintjainkból.

Persze akanak lehetőségek. Lehet Orbanolini a Miniszterelnök Úr új rendszerváltását helyeselni, és ismét elmenni szavazni Töröcskei úr és munkatársai magánpártjára, mivel azok a bűnös nemzetközi karvalytőkével szemben megvédik a tisztességes magyar turultőkét. A másik lehetőség következetes magatartás esetén radikálisabb.

Vegyük vissza adóforintjainkat a magánzsebekből, tegyük ismét közpénzzé! Tegyünk teljesen átlátható gazdálkodású alapítványokat szociális, oktatási, kulturális, egészségügyi, igazságügyi mediálási, infrastruktúra-fejlesztési célból! Hirdessük meg, hogy adóinkat ismét közpénzzé tesszük!

Hirdessünk adóbojkottot az állami maffia-intézményeknek!

Adózzunk a közpénzeket átláthatóan kezelő alapítványoknak!

DER: Demokrata Együttműködési Rendszer

2014.10.15. 02:22 | Treuga Mei | 7 komment

Címkék: összefogás Gyurcsány NER demokrata gyűjtőpárt

Gyurcsány Ferenc ismét ellenzéki gyűjtőpárt kialakítását kezdeményezte.

Az remek volna, ha Gyurcsány (vagy az embere) mögé beállva (mert Gyurcsány ezt javasolta és csak erre hajlandó, ne értsük félre!) már most megkötnék a megállapodásokat! Mindenképp ajánlott még ma megegyezni, és már egy hét múlva fölépíteni az országgyűlési és az önkormányzati választásokra a közös jelölteket!

önimádó gyurcsány.jpeg
1.) Pragmatikus szempontok
Mint április 6. is, október 12. is megmutatta, utólag nem próbálják meg egymást ledarálni a partnerek sajtójukkal, hálózatukkal, egyéb erőforrásaikkal, amikor épp jobban állnak egy fél százalékkal a közvéleménykutatásokban a többieknél. Szinte bizonyosan nem kívánják, hogy a többiek lépjenek vissza itt-ott, de ha lehet, mindenütt a javukra! Az is kizárt, hogy az alapprogram megvalósítását abortálják - a NER lebontását is beleértve ebbe. Talpig becsületesek, és kizárólag a NER lebontása érdekli őket, nem a saját pártjuk kényelmes vezető ellenzéki szerepe a NER-en belül.

2.) Szavazatgyűjtési szempontok
Mint április 6. is, október 12. is megmutatta, együtt sikerül ezeknek a hiteles és jószándékú, önérdek nélküli politikai ágensekkel és személyeknek kisebbségbe szorítani a NER-t. Ha az áprilisi és az októberi szavazati arányakot megvizsgáljuk, jól látható, hogy szinte mindenütt csak egy hangyaszőrszálnyira maradtak le a Fidesztől. Még Budapesten is, nemhogy Debrecenben. Ezért ez igen életképes együttműködésnek ígérkezik, ha időben megállapodnak. Az szinte bizonyos, hogy ha Simon Gábort, Garabits Károlyt, és minden egyéb, az MSzP, a DK vagy az Együtt által delegált politikust még novemberben elkezdik fölépíteni, szabadlábon fog tevékenykedni mindegyik az élete végéig. Nem csupán azért, mert a független ügyészség sosem kreál büntetőjogi tákolmányokat, de azért is, mert ezek az emberek büntetőjogilag köztudomásúlag támadhatatlanok!

3.) A NER lebontása
Mint április 6. is, október 12. is megmutatta, a kétharmadra is komoly esélyük van, ami nélkülözhetetlen a beépített intézményi aknák kiküszöbölése szempontjából, annak érdekében, hogy fél évnél tovább kormányozzanak, ne pedig fél év alatt hétötödös többséget teremtsenek a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, esetleg a Jobbiknak. Ezért első lépésben meg kell egyezniük a választók szemében őket oly hitelessé tevő többi demokratával, ami biztosítja az inaktívak választási hajlandóságának növelését. Időnként pedig le kell ülniük beszélgetni a Farkasházy Teddyvel, hogy néhány stratégiai tanáccsal ellássa őket.

4.) Választási rendszer
Mint jól látható, a Fidesz a kétharmadával semmiképpen nem él vissza, így bizonyosak lehetünk abban, hogy amennyiben április 6. és október 12. tanulságát okosan levonva virágzó együttműködésük szárba szökkenése által a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy győzni tudnak, egy héttel a választások kiírása előtt a parlamenti minősített többség semmiképpen nem változtatja meg hátrányukra a választási törvényt.

5.) Mi különböztet meg őket egymástól?
Minden bizonnyal elsősorban az, hogy ők feltétel nélkül és a NER lebontásának esélyét nem latolgatva csupán azért működnek, hogy mindenképpen, az összefogás esztétikai élményéért mint öncélért dolgozva, minden egyéni ambíciót sutba dobva tevékenykedjenek. Alapvetően ők is a Fidesz, csak demokratában.

Nagyon várom már, hogy Gyurcsány mögé állva végre egy tábort alkossanak!

Mert akkor aztán jajj a NER-nek!

Tettestársak

2014.10.13. 23:23 | Treuga Mei | 2 komment

Címkék: önkormányzati választások jogállam ellenzék pártállam autoriter rendszer

Tisztelt ellenzék!

Önök tettestársak.

„Ha Magyarországon ma jogállam volna – ahogy már nem az –, akkor a beépítést nem lehetne megtenni.” (Karácsony Gergely, immáron Zugló polgármestere az Élőlánc a Városligetért tüntetésen, 2014. október 10.)

Karácsony Gergely jól látja, valóban nincsen már jogállam.fideszisztán.jpeg Nincsen jogállam, nincs tehát jogállami garancia a választások tisztaságára, de Önök részt vettek bennük. Megtévesztették evvel azokat a választókat, akik ezt nem látják, legitimmé és legálissá tették azt a választást, amelyik nem legitim és immár nem is legális. És megtévesztették azokat is, akik a rendszer ellen léptek volna föl, mert részt vettek ellenzékként a rendszerben, így ellehetetlenítették, elbizonytalanították, nem segítették működésüket. Megtévesztették önmagukat és a választókat. Megtévesztették a kiváló Váradi Andrást, a rendszer kevés igazi ellenzékiét is – nyugodjék békében! – , amikor kormányellenzéki státuszra beszélték rá. Őt nem tudták bepiszkolni, de megpróbálták.

„Nem jogállami választáson a jogállam hívei nem vehetnek részt. Nem demokratikus választásba belevinni, és ott agyonveretni a jogállam híveit, ez bűncselekmény.” (Bartus László: Takarodjatok! - Amerikai Népszava)

Lett volna alternatíva, ha sokkal küzdelmesebb és számos párttársuknak rövid távon kisebb anyagi biztonságot jelentő is. Alternatív intézményrendszert kellett volna elkezdeni építeni a semmiből, segélyezést, oktatási kiegészítő szolgáltatást, egészségügyi minimális ellátást körorvosok megfizetésével, jogi mediációs testületek létrehívásával az leendő igazságszolgáltatás alapjait megteremteni, adóbojkottal alapítványba gyűjteni a pénzt, amit tisztességes célokra szánhatnak, és koldulni mindenhonnét – akár az Oslo – Wellingot – tengelytől, nem törődve a média és a NAV támadásaival, hogy a társadalomból kihullott egész régiókat lassan visszahúzzák a társadalomba. Sok pénzt költeni ellenszélben – de nem a maguk megélhetésére. Erről megjelentek írások többször, bár csekély eredménnyel. Csekéllyel, mert nem az érdekre és nem a jókedélyre apelláltak a cikkek, hanem a józan észre és a társadalmi felelősségre. Sokakban kétely merült föl a megvalósíthatóságáról, de – mivel forrtak az idén a választások, „nem volt idő rá” – nem volt mód érvelni mellette és ellene, mert nem volt nyitott fül arra, hogy hagyják a választásokat. Hogy a részvétel helyett hosszabb távon építkezzenek. Oly módon, amely a rendszer beroskadását segítheti elő, az utána kezdődő életet nem vákuumban találja a társadalom, és még az ellenzék (és tagjai) számára is hoz társadalmi, politikai és – mert ne legyünk vakuk, lássuk, hogy ez is motiváló – anyagi-egzisztenciális hasznot is. Nem holnap, de hosszabb távon hosszabb távra. De sajnos a befektetett tőke nagyobb visszatérülésére nem adtak időt, Önöknek azonnal kellett a profit. Rövid távon gondolkodva részt vesznek a rendszerben.

Miközben szavakban Önök a rendszer ellenzéke, csupán a kormány ellenzéke lettek, így szolgálván az új pártállami rendszert.

Így nem csupán bűnpártolók, bűnrészesek is. Indultak egy olyan választáson, amely egy autoriter-fasisztoid rendszer választási procedúrája alapján áll nem szabad sajtóval, nem tiszta választási körzetekkel, nem tiszta arányossággal, piszkos választási bizottsággal és megerőszakolt jogorvoslati lehetőségekkel, ahol a kormányzó erők folyamatosan nyíltan megszegték a saját magukra szabott törvényeket is, mert nem kell félniük az általuk elfoglalt intézmények valós tevékenységétől.

Mindezt teljesen jelentéktelenné váló önkormányzati pozíciókért és forrásokért. A semmiért. Mert már most látszik, hogy a kétharmad által másfél éven belül beszántásra ítélt települési önkormányzatok rövidesen semmit nem hoznak. Sem pénzt, sem médiát, sem hatalmat, sem kapcsolatokat. Az eddigi törvényeket követik az előkészítés alatt álló továbbiak.

2014 megmutatta, hogy a kényelmes holnapi ellenzéki szerep fontosabb a mai, holnapi és holnaputáni társadalmi felelősségnél. És akadtak, akik eredményre vezetőnek hitték a részvételt. Kényelemből, önbecsapásból vagy ostobaságból. De ez nem mentség – vagy legalábbis az utókor megítéli majd, mennyire az.

Történelmi felelősségük a bebetonozódó, totálissá váló korporatív-autoriter rendszer fölépítésének legitimálása.

Tettestársak lettek.

Ezúton gratulálok minden mandátumot szerzett és minden helyt álló jelöltnek az októberi önkormányzati választásokon elért eredményhez!

Szabadság és biztonság

2014.10.06. 13:41 | Treuga Mei | 9 komment

Címkék: diktatúra szabadságjogok szociális biztonság életminőség

Szabadságjogok nélkül nem biztosított a szociális biztonság, és szociális biztonság nélkül nincs esély a szabadságjogok gyakorlására.

Ezt ugyan alapvetően axiómának vélhetjük, de valójában a tapasztalat ezt bizonyítja.

ejjelimenedekhely1592.jpgAzt, hogy a kiszolgáltatott, függő, szociális biztonságukat féltő tömegek sem szólásszabadságukkal, sem egyesülési, sem gyülekezési jogukkal nem élhetnek szabadon, ma jól láthatjuk. A fortélyos félelem megalkuvásokra, cselédmentalitásra, vazallusi létbe kényszerít. Ha a közösség erőforrásait privatizálják, és csupán kegyúri gesztusként osztogatnak az azt megérdemlő politikai csoportoknak, és eközben minden független erőforrást ellehetetlenítenek – akár büntetőjogi kategóriába tartozó eszközökkel –, a függés rendszere totálissá válik – mint a pártállami rendszerekben általában.

De ez fordítva is igaz. Bármilyen jó uralkodót kapunk is a nyakunkba, az elosztásban részt vevők, amennyiben állampolgári kontrollra nem kell számítaniuk, könnyedén fölhasználhatják – az uralkodó céljaival nem ellentétes érdekek határáig – saját célra (azaz privatizálhatják) az újraelosztás forrásait, vagy akár az eszközrendszert is saját anyagi vagy hatalmi célokra tervezhetik. Ez pedig a közösség jólétét és szociális biztonságát csökkenti.

Persze az is gond, hogy az uralkodó rendszerét kell elfogadnunk, nem pedig autonóm egyének közösségeként alakítjuk közösen a rendszert. Gond, mivel így az egyének, csoportok értékei és érdekei nem artikulálódhatnak. Akkor is gond volna, ha a jó uralkodó jobban tudná, mi kell a köznek – mert mégiscsak az egyének és csoportok szándékainak eredménye az, ami az egyének és csoportok által sajátnak érzett lesz, nem az, amit ajándékba kapnak mástól. De nincs, aki mindenkinél jobban tudja, ezért ez egy agyrém.

Vannak régiók, amelyekben az öntudatos, szabad és – anyagilag és tudásban – független állampolgárok tömegei nem engedik önmagukat kiszolgáltatottá tenni. Élnek szabadságjogaikkal, amennyiben bármi veszélyezeti őket. Kialakították eszközrendszerüket, mert nem kell félniük közvetlenül a függő viszonyoktól. És tudják, vagy legalábbis kultúrájukban megvan, hogy szociális biztonságuk vagy szabadságjogaik megnyirbálása, az azokkal élés ellehetetlenítése életminőségüket töri rommá.

Azok tehát, akik a szabadságjogok bármilyen szűkítését, a szociális biztonság lényegtelenségét, vagy mindkettő háttérbe szorítását – pontosabban a mai Magyarországon érvényre jutásuknak akadályozását – elfogadhatónak vélik, már középtávon is saját és családjuk életminőségét veszélyeztetik.

Itt jelzem tehát kedves kollégámnak, aki fölvetette, hogy egy diktatúra ebben az országban jobb volna a nem működő demokráciánál, hogy épp saját és gyermekei jövőjét dobná kukába.

És itt jelzem a Miniszterelnök Úrnak, hogy amikor félbolond fajvédők „nemzetközi konferenciáját” tartanának itt, annak betiltása vagy akadályozása az ő és gyermekei jövőjét abortálja.

Mint számos más tette is.

Mert csak egy szabad és szolidáris társadalom maradhat élhető. Ahol mindent mondhatunk és mindenkivel egyesülhetünk, de minden fenyegetés és minden agresszió nyomorulttá, emberi torzóvá teszi a piszkos szavak kimondóját a közösség szemében.

És ahol sem éhezni, sem fáznia nem kell senkinek. Ha nincs öntudatos tehetős polgári társadalom, az állam intézményei biztosítják a biztonságot.

Ahol a hatalmi helyzet nem teszi lehetővé a szociális kiszolgáltatottságot. Ahol a hatalom a szabad polgárok kontrollja alatt áll.

Az ellenállás szűk ösvényei

2014.09.25. 11:31 | Treuga Mei | 1 komment

Címkék: pártállam totális ellenőrzés adóbojkott beroskadó állam önkéntes társulások polgári ellenállás

Az állampárt totális ellenőrzésére, teljes kontrolljára irányuló kísérletek javában folynak.

Az RTL Klub, most, hogy bosszúból profitját veszélyezteti a pártállami szabályozás, hirtelen rájött, mi is a sajtó szerepe. A hatalom ellenőrzése. Van már híradójuk. Későn.

A nyomorultakat, elesetteket csupán jelenlétük okán intézményesen elnyomják és még meg is alázzák. (Sose feledjük Kocsis Máté nevét!)

Derkovits.jpgAz állampárttól független tevékenységek, az államot ellenőrző kezdeményezések megfélemlítése, ellehetetlenítése adminisztratív eszközökkel, adóhatósággal, mondvacsinált ügyészségi nyomozásokkal elkezdődött.

A kormány leleplezte már az Oslo – Tel-Aviv – tengely összeesküvését is, amely civileken keresztül bomlasztotta az élő nemzet tisztuló testét. A civil szerveződések tehát mostantól tudhatják, mi vár rájuk.

A rendszeren belüli ellenállásnak alig maradt tere. Bebetonozódott, személyre szabott intézményrendszere és korporatív szerkezete alig hagy rést: alakul a totalitárius rend.

Keresnünk kell a megoldást.

A legális eszközök közül már csak egy maradt: önkéntes társulások létrejöttének ösztönzése. Olyan szövetségeké, amelyek a majdan beroskadó állam közfunkcióit legalább csírájában átveszik.

Szükség van arra, hogy a jogszolgáltatás esetleges bedőlése esetére esküdti vagy ülnöki alapokon legyen kész valamilyen állampolgári – a rendszer működéséig legföljebb a hozzájuk fordulóknak jogi ajánlásokat és békéltetést nyújtó – testületekre. Szükség van rá, hogy csírájában meglegyen valamilyen későbbi helyi közösségi rendeletalkotói és végrehajtói apparátus – önkéntes és jószolgálati alapokon. Szükség van arra, hogy ezeket a közösség – jótékonysági tevékenységük, oktatás-kiegészítő helyi programjuk alapján – legitimálja. Szükség van arra, hogy a helyi polgárőrségek, közösségi egyesületek integrált módon működjenek – az állami-önkormányzati intézményrendszertől anyagilag és személyi kapcsolati szinten függetlenül. Szükség van arra, hogy az egészségügyi ellátás minimális szintjét – mint közszolgáltatást – valahogyan biztosítani lehessen minden állampolgár számára a beroskadt rendszer után is.

Ha nincs anyagi forrás, embereket kell toborozni. Akkor is, ha ez megaláztatást és személyes elnyomást eredményez.

De a legális formák széleskörű polgári ellenállás nélkül csekély hatással bírnak. Mára már kockázatni kell.

A NAV és az ügyészség vizsgálatai egyértelművé tették: nincs mód a formálisan bejegyzett tevékenységre. Itt Azerbajdzsán készül. Köröket, önkéntes, bejegyzés nélküli csoportokat kell tehát életre hívni. Információs csatornákat kell teremteni blogok együttműködésével, nagy felület kialakításával, stencilezéssel.

És ne feledjük: az, hogy Simicska Lajosnak – pontosabban most már Mészáros Lőrincnek, Töröcskei Tibornak, Glattfelder Bélának, Jutasi Zoltánnak – biztosítunk tőkét adóinkból, a puszta adózást is kollaborációvá teszi a rendszerrel! Nem a korrupcióról van itt már szó – az megvolt bőven az emútnyócévben is –, hanem az intézményesített, deklarált, az állami elnyomógépezetet is szolgálatába állító, privatizált állami rendszerről. Egy új, másik minőségről. Lépes György és Werbőczy István döbrögis méltó utódainak birtoka az állam java – a közös javunk.

Az egyetlen, amivel meg lehet fogni Orbán Viktor és tettestársai tevékenységét, az a pénz.

Ezért sürgető egy tudatos, általános, jól megtervezett, szervezett adóbojkott.

A veszélye, hogy a magyar adómorál eleve kritikán aluli. Ezért a be nem fizetett adókat nem megtartani, hanem egy erre a célra létrehozott alapba befizetni – és hogy a jövő rendszerét megalapozzuk, a befizetők által minél nagyobb mértékben előre megcimkézni – kell. Olyan alapba, amit nem ér el a NAV sem, az ügyészség sem. (Jogászok és közgazdászok meg tudják oldani.)

Hallom, amint azt mondja – amint már mondta – Bajnai, hogy ez államcsődöt jelent. A baj az, hogy ami most történik a matolcsizmus és a lázárizmus által, az is azt eredményezi, csak egy lassú, elnyújtott és egyre elviselhetetlenebb rohadást követően. Varga még maradék szakmai hitelét latba vetve és durva megszorításokkal próbálja elkerülni – de nem lesz könnyű.

Kell tehát a kiáltvány új állampolgári, de ezúttal hasznos körök szervezésére.

És adóbojkottra.

És közben el kell kezdenünk megbeszélni, hogy mi legyen utána.

Mindennapi fasizmus

2014.09.24. 02:39 | Treuga Mei | 137 komment

Címkék: közlekedés Kertész Imre Kocsis Máté kulturális local couleur magyar kulturális közösség iránytalan szándékaink

Elég fölszállni a közösségi közlekedés bármelyik járművére, hogy megértsük, mi formálja, mi hozza létre, és mi fogja fönntartani a kialakuló totalitárius rendszert.

A mindennapi fasizmus kultúrája.

Nyilván könnyed legyintéssel lehetne napirendre térni az egymást élőlényként figyelembe nem vevő mentalitás fölött. Afölött, hogyan ácsorognak bárgyatagon az üres jármű ajtajában, lehetetlenné téve a föl- és leszállást, hogyan nyomakodnak előre fölszállásnál polgártársaink, ellehetetlenítve így mások leszállását, hogyan tartják hátukon hanyag eleganciával a hátizsákot, amivel a fél járművet betöltve a zsúfoltságot elviselhetetlenné teszik, hogyan dobják maguk mellé a táskájukat az ülésre, elfoglalván a rászorulók elől a széket. És hogyan néznek félre, ha nyilvánvaló egy várandós, idős vagy beteg emberek szüksége az ülőhelyre, hogyan pillantanak az ellenkező irányba, ha babakocsis asszonyok kínnal-keservvel próbálnak fölszállni, a babakocsik számára kijelölt helyre tolni a gyermekkel telt kocsit.

babakocsi.jpeg

Tekinthetnénk persze ezt letargikus, melankolikus köztes-európai bájnak is, valami kulturális local couleurnek – ha nem látnánk a szemekben a harag, az agresszió villanását, amint már nem tudják elkerülni a szembesülést az adott helyzet tarthatatlanságával. És ha nem volna ennyire általános jelenség mindez.

A mindennapi fasizmus beleívódott a fejekbe. Nem csak a hajléktalanok, szenvedélybetegek, elesettek, munkások, kisebbségek vannak kiszolgáltatott helyzetben. Minden olyan szituációban, amelyben hatalmi viszonyrendszer alakul ki, legyen az csupán segítség igénye, kérése egy utca megtalálásában, egy termék keresése a boltban, komoly esély adódik a megaláztatásra. Az a sok önellentmondással bíró, gazdag, izgalmas, törékeny, sokrétegű, sokrétű és jelentős hagyománnyal bíró kulturális közösség, amit magyarnak hívunk, végül ezt az eredményt szülte. Szociáldarvinista, de a mindenkori énnek járandóságokat követelő, antiszolidáris és tekintélyelvű, frusztrált és narcisztikus közösséggé, nemzetté nőttük ki magunkat. Igénytelenségünkkel és egocentrikus, iránytalan szándékainkkal pusztuló kultúrává és közösséggé téve a sajátunkat.

Kertész Imrének is, Kertész Ákosnak is igaza lett. Lázár János, Kocsis Máté, Orbán Viktor csak következmények.

Mi lettünk fasisztákká. Napról napra, mindennapi létformánkkal.

Állam, rend

2014.09.18. 20:21 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

Címkék: pártállam NAV Norvég Civil Alap

Hát elhárítja végre a Nemzet Kormánya Izland és Norvégia imperielista támadásait. A láncos kutya Luxemburg nagyhatalmi törekvéseinek letöréséről nem is szólva!

Egyelőre az államrend elleni izgatást és szervezkedést megúszták a zavarkeltők, de a NAV felfüggesztette több, a norvég alapból kedvezményezett civil szervezet adószámát, amivel lehetetlenné tette működésüket. És nyomoznak ellenük. Arra hivatkoznak, hogy ez közpénz.bilincs.jpeg

Az: norvég, izlandi, luxemburgi közpénz. Ezek az államok ellenőrzik is a felhasználást.

A magyar szerveknek az ürügyön alapul a vizsgálatuk, hogy a pénzek keresztülfolynak a magyar költségvetésen.

Valóban keresztülfolynak. De semmi közük hozzá.

Orbán Viktor országában voltak itt-ott, elvétve olyan civil szervezetek, amelyek a társadalom szétszakadása megakadályozásának lehetőségei mellett vizsgáltak olyasmiket is, hogyan lehet a magyar közpénzeket az állampolgárok számára ellenőrizhetővé tenni, hogy nehezebben lopják el közös pénzünket, vagyonunkat a mindenkor hatalmon lévők, hogyan lehet eljuttatni a mindenki számára érdemleges, mindenki életét befolyásoló információkat mindenkinek úgy, hogy azok a kormány által ellenőrzött csatornákon ne torzuljanak pártpropagandává, hogyan lehet a kultúra kis köreit támogatni, hogyan lehet a polgári jogok eltiprásával (pl. a 2006-os rendőratrocitásokkal) szemben fellépni.

A Párttól roppantul független Hivatalok ezt nem tűrték tovább. Csak az és úgy szólhat, ami és ahogy a Pártnak megfelel. És csak azt és úgy láthatunk a kulisszák mögött, ami és ahogy az a Nemzet Miniszterelnökének elfogadható. A pártállami rendszer nem enged működni semmilyen szervezetet, ami nem a pártállami rendszer uraitól, vagy a pártállam által kedvezményezett új Döbrögiktől, vogon mentalitású pártaparátcsikoktól és pártoligarcháktól függ. Még a régi oligarchák enyhe autonómiatörekvései is tűrhetetlenek – bár az oligarchákért nem kár.

Csak hű Döbrögik és hű vazallusok kaphatnak teret.

A pártállami rendszer végleg kiépült. Játszhatnak demokráciát még az ellenzéki pártok – hiúságból, érdekből, rutinból, naivitásból, vakságból –, írhatunk még néhányan kis olvasottságú, elrejtett blogokban (egyelőre, míg nem kezdenek perrel, NAV-val fenyegetni) elkeseredett posztokat, de a történetnek vége.

A bilincs most kattant végleg erre a társadalomra.

Új rend alakult. Olyan rend, amelyikben nincs és nem is lehet a pártállami hatalomtól nem függő, eltérő hang, erő, intézmény, nyilvánosság, vagy ha van, azt gazdasági, politikai, büntetőjogi fenyegetéssel megfojtják.

Éppúgy, mint a harmincas években. Nem, a kommunista szociális egyenlőségi elv sincs sehol, épp ellenkezőleg: amennyid van, annyit is érsz. Viszont a korporációs és a vezérelv győzedelmeskedett.

Új, fasisztoid rendszerben élünk.

És már nem is titkolják.

Csak az utókor, a jövő a szövetségesünk. Hát kezdjük el jegyezni a rendszer létrehozóinak és a működtetőinek, tettestársainak, kollaboránsainak nevét!

· 1 trackback

Oslo - Tel-Aviv - tengely

2014.07.27. 22:00 | Treuga Mei | 1 komment

Címkék: civilek új rend munkaalapú társadalom Orbán Tusványos

Tusványoson lelepleződött az Oslo – Tel-Aviv – tengely. A külföldről pénzelt műcivilek azért harcolnak, hogy mindenki mondhassa, amit akar, hogy mindenki olvashasson minden információt, hogy a hatalmasok tolvajlásairól tudhasson a köz, hogy ha elveszik önkényesen a polgárok tulajdonát, avval szemben fölléphessünk, hogy aki szerveződni akar, annak megmaradjon erre a joga.

 

Hát kell ez nekünk, Magyarok?! (A nagy betű nem véletlen.)

Orbán Viktor nem enged a norvég gyarmatosítóknak. Bár Andorra és Monaco még sötétben bujkál, előbb-utóbb még a reijkjavik – kingsasai összeesküvés sanda szándékaira is fény fog derülni!

És – kikacsintás – a tudjukkik állnak a háttérben.

 

Úgyhogy itt az idő az illiberális új rendi „demokráciára”.

Az ellenzék tisztességesebb része arról virnyog – egyértelműbben vagy áttételesen (bár az LMP ebben most kivételesen maszatol, miközben általában épp ez a párt szokott világosan megnyilvánulni) –, hogy itt fasisztoid rendszer épül. Holott ezt a februári miniszterelnöki évértékelőben is egyértelművé tette Orbán: új rend épül. És az új rend új rendiség. Új, pártállami rendiség. "Munkaalapú" - munkaelvű - fasisztoid szellemben.

Mi a meglepő? Látjuk, mi történik, a szemünk előtt folyik. Miközben a kialakuló rendszert kellene már rég támadni (néhány kitételt hozzátéve), a hölgyek és urak a rendszeren belül kívánnak szalonellenzéki kényelemben szerepet vállalni. Legitimálják a kialakuló posztmodern-fasiszta rendet.

A liberális demokrácia ugyanis a szólás- és sajtószabadság rendszere, a gyülekezési és szerveződési jogok rendszere. Az illiberális rendszer, legyen az akár „demokrácia”, nem biztosítja a jogokhoz és az információkhoz férést, a felelős részvétel esélyét – és nem biztosítja a szavazás jogán kívül egyetlen közösségi erőforráshoz férés jogát sem.

Persze, a liberális demokrácia sem biztosítja mindegyikhez a hozzájutást. Ezért lett volna tisztességes egy szociális és liberális demokrácia rendszere. Ezért van komoly felelőssége a régi pártok mindegyikének abban, hogy a mostani új rend olyan könnyen ment át a kevés ellenálláson, mint kés a vajon. De az üres, csak a szavazati jogig terjedő „demokratikus” rendszernél még az elmúlt negyed évszázad egyéni jogokat biztosító rendszere is klasszisokkal jobb. Mert abban van esély a valós hozzáféréshez. Az Orbán által vázolt rendszer legföljebb az ő kegyúri hangulatától teszi ezt függővé.

Orbán Viktor és Rákosi Mátyás (Gömbös Gyula, Kun Béla, Szálasi Ferenc) eszméjében esztétikailag és társadalom-etikailag nincs különbség. Legföljebb a fokozatokban.

És a DK és az MSzP arról visít, amit látnia kellett volna.

Ha nem az elmúlt huszonöt évben, legalább az elmúlt négyben.

 

Nincs mentségünk. Itt nem a szovjet tankok árnyékában szavaztuk a magunk nyakára ezt a rendet. De ha nem akarunk beletörődni kollektív önsorsrontásunkba, lépnünk kell. Vagy innen el, vagy itt. Inkább itt, felelősséget vállalva saját mulasztásainkért.

Hát ideje a tőlük független újabb ellenállás kialakításának.

Rendszeren kívül.

Legálisan.

Minden civil erőnkkel, akár norvég, izraeli, osztrák, piréz segítséggel.

De csak amíg lehet.

Utána úgy, ahogy lehet.

Legitimen.

Mint 1848-ban vagy 1956-ban.

Örökölt felelősség

2014.07.23. 01:34 | Treuga Mei | 32 komment

Címkék: rasszizmus zsidók TGM megszállási emlékmű

A meggábrielezett Szabadság téri emlékmű a kinyilvánított, hivatalossá váló közöny giccsdús ércbe öntése. Az, hogy szüleink, nagyszüleink szinte ott sem voltak. Vagy ha igen, akkor is elszenvedői voltak a zsidó-rapportoknak. Hogy akik a zsidó vagyonokra tették a kezüket, azok is csak épp arra jártak.

emlekmu.jpeg

Igen, TGM jól látja, a közöny emlékműve.

Akkor, hetven éve is a közöny volt az, ami legfőbb szövetségesévé vált a hatóságoknak. Az ősbűn nem a közigazgatás szorgos részvétele az elgázosításra egybegyűjtött emberek bevagonírozásában, hanem az a halványan egyetértő, kissé kárörvendő közöny, ami ezt olyan könnyen lehetővé tette.

Ugyanez a közöny munkál ma is romák faluszéli házaikból kilövésekor, hajléktalanok intézményes megalázásakor, nyomorgók éhbérért kényszermunkába kényszerítésekor, melegek vegzálásakor, nyugdíjasok járulékának elvételekor, szegények nélkülözésbe lökésekor, munkások jogainak elvételekor. A félelem is magyarázhatná a szolidaritás hiányát, ami talán valamiféle mentség volna. De sajnos leginkább az öröklött közöny az ok.

Félmillió polgártársunk, félmilló ember pusztulását okozta hetven éve ugyanaz az intézményesítetté tett ok, ami most egy vérlázítóan arcátlan emlékművet okádott sub rosa a főváros egyik frekventált terére. Ugyanaz az ok, ami minden elesett emberi méltóságát gyalulja.

Valóban komolyabb veszély ma az országra nézvést a cigányozók áradata, a szegények elnyomása, mint a zsidózók kitartó révültjei. De a gyökere mindkettőnek ugyanaz.

Szóval bármennyire is jól látja TGM a problémák súlyát, az eredete azonos.

Ezért kell ordítva kikérni magunknak a sas-süvegű önfölmentést.

Nem. Nem mindent lehet örökölni. Mindenki a maga tetteivel számol el.

Nem mi vagyunk a felelősek.

Hanem szüleink.

És ha nem haladjuk meg saját, ránk hagyományozódott közönyünket, előbb-utóbb ugyanilyen mértékben leszünk mi is felelősek.

Mondjuk például a cigányokért, a hajléktalanokért, a szegényekért.

Mi lesz utána?

2014.07.11. 02:18 | Treuga Mei | 2 komment

Címkék: rasszizmus önszerveződés pártállam romabűnözés posztmodern fasizmus

Most, hogy eljutottunk egy rasszista elveket hirdető rendőr „demokratikus” pártok általi támogatásáig, és most, hogy Eörsi Mátyás a „romabűnözés” statisztikailag létező voltáról hadovál (oly sok sunyi „jobboldali” félmondatot követően), azaz most, hogy a Jobbik nyelvileg és kulturálisan lassan győzelemre jut, a zsákutcás fejlődés explicitté vált.

Kár sok szót vesztegetni arra, Pásztor Albert facsipesz-egyszerűségű világlátása hol bukik (etnikai fogalmat vetít szocikulturálisra, kriminológiait politikaira), és kár arról beszélni, hogy a volt SzDSz elnökségi tag nettó rasszista szavai nettó hazugságon alapulnak (1993 óta – egy alkotmánybírósági határozatnak betudhatóan – nincsenek statisztikai adatok a bűnelkövetők etnikai identitásáról – és akkor még az etnikai klasszifikáció problémáját nem is említettük). Kár szót vesztegetni rájuk, mert bármilyen vérforraló is mindkét fenomén, csak tünetei a végletes társadalmi kudarcnak.

Adott egy ország, amelyik erősen hordozta a szétrothadásnak, atomizálódásnak, társadalmi szerepek rombolásának jegyeit. Amelyben a rasszizmus csupán szimptómája a mélyen meglévő normahiánynak, társadalmi diskurzus-hiánynak, az igény hiányának arra, hogy társadalomként (azaz egymással együttműködve) létezzünk egymás mellett.

Egy ilyen közösség a fasizálódás táptalaja.

Persze nem a XX. századi értelmemben. Nem kellenek az erőszak-szervezetek, ha vannak jogszabályok, birtokba vehető erőforrások, zsebre vágható jogszolgáltatás, bábként rángatható média, személyre szabott állami intézményrendszer, politikai retorzióra használt adóhatóság, állampártot szolgáló bűnüldözés. És persze amikor folyik a jövő nemzedékek szellemi megnyomorítása az oktatási rendszeren keresztül. Finomodik a kín: nem kell bilincs, nem kell börtön, nem kell csendőrattak, ha elég a félelem az éhségtől, a kiszolgáltatottságtól – vagy csak a nemzetidegen közösségi reprezentációtól, a kulturális kitaszítottságtól.

Kifinomult, posztmodern fasizmus is elég így, a XXI. századra.

Ezen a blogon már fölvetült, hogy a közösségi erőforrások teljes mértékű elbirtoklása – amely nem 2010 után kezdődött, de ilyen totalitárius, állampárti szintre Orbán és tettestársai emelték – lehetetlenné teszi a hozzáférést azok számára, akiket illet: a tömegek számára. Csak az állampárt központi helyzetben lévő csoportjai juthatnak hozzájuk. Még csak nem is a párt tagjai. Azok nagy részét elbódítják üveggyönggyel, mint a devizahiteleseket (mire ráeszmélnek, mit is művelt velük a törvény, földönfutókká lesznek), a határon túliakat (mire kapcsolnak, a saját szülőföldjükön tekintik őket önhibájukon kívül veszélyforrásnak), a nyugdíjasokat (mire megértik a polgárok, mi a különbség nyugdíjadó és nyugdíjjárulék közt, milliók találják magukat munkaképtelen korban jövedelem nélkül). A párt magja kap, a többiek meg rajonganak.

És az erőforrások gyorsan apadnak. Már a dohánybolt formájában regálét kapott vazallusok közül is kicsit szelektálni kellett, hogy legyen elég jövedelme a megmaradt nyaloncoknak. És bizony az eladható akadémiai épületek száma is fogy. Meg a földterületek mérete sem fog nőni. Előbb-utóbb nincs mit osztogatni az egyre szűkülő rendszer-fenntartók közt.

Nagyon mély a gond. Az, hogy a fél ország rasszista, csak a felszín. Nincs olyan öntudatos réteg, amelyik megszervezi magát és a közösséget, ha az intézményrendszer összeroskad. Pedig – ha lassan is, mert van még ebben a posztmodern-fasiszta rendszerben néhány év – összeroskad.

Ne feledjük, hogy a személyre szabott intézményekből előbb-utóbb kihalnak vagy visszavonulnak a kiválasztottak! (Szegény Szalai Annamária halála után is kellett a médiával egy kicsit kapkodni. Mi lesz itt az igazságszolgáltatással, ha Handó Tünde nyugdíjaztatja magát és a Bahamákra utazik?!) Ne feledjük, hogy csak 3.500 településünk van, többre nem tudunk futball-stadiont építtetni! És hogy nincs több takarékszövetkezet, úgyhogy a vazallusok lassan összemarakodnak a koncon!

Mi lesz utána? Amikor majd nincs kivel és miből működtetni a bíróságokat, a közüzemi vállalatokat, de még a kórházakat sem. Akkor majd vidéken jönnek a gárdák, akik bizonyára jófejek, de nagyjából annyi a mondanivalójuk, hogy takarodjanak a cigányok, mert akkor minden jó lesz – vagy még különb: olyan lesz, mint régen volt? Mitől fognak működni a közintézmények? Mitől jut legalább az éhhalálra valónál többhöz öt-hatmillió magyar? Hogyan lesz villany?

Az persze nagy baj, hogy Gy. Fletónak és Eörsi Matyinak az jutott eszébe, hogy akkor nem cigánybűnözés, de azért romabűnözés. Schiffernek meg egy nagy formátumú qrvanyátok-ozás. De ők tényleg nagyjából ennyit tudnak.

De van valaki ebben az országban, aki ennél többet tud?

És az tesz is valamit?

A totalitárius autoriter rendszer, a posztmodern fasiszta állam kiépült.

De mi lesz utána?

Rendkívüli hír: Orbán megtette

2014.06.24. 13:11 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

Címkék: Orbán Paks NER Putyin leszopta

Meg nem erősített hírek szerint - idézzük-: Orbán Viktor leszopta Putyint. A lengyel forrásból arról nem sikerült információt szerezni, hogy az aktus milyen körülmények közt történt, az azonban bizonyosnak tűnik, hogy a románchoz köze van a közös paksi szerelmi fészkükhöz.

 

Bizonyos körökben fölmerült, hogy kölcsönös, nagy értékben, 3 ezer millárd forint értékben elkövetett üzletszerű kéjelgés gyanúja megáll az ügy kapcsán, de ezt nem sikerült megerősíteni. Ugyanakkor bizalmas forrásaink úgy tudják, hogy a Miniszterelnök Úr a szopás intézményét a Nemzeti Együttműködés Rendszerének alapjaiba kívánja foglalni. Így az Alaptörvény kiegészítő passzusaként a Parlament nemzeti és állampolgári kötelezettségnek fogja nyilvánítani a szopást.

Kiszivárgott információk alapján Orbán Viktor hivatalos comming outját egybeköti részvételével a Budapest Pride-on.

Szociális emancipáció: FNA

2014.06.05. 00:58 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

Címkék: párbeszéd társadalom demokrácia emancipáció előjog FNA

Európában nincs nagy tere a kreacionizmusnak és a neoprotestáns fundamentalizmusnak. E tájat erősen megfertőzték azok a felvilágosodás szellemi forradalmából következő egyenlősítő eszmék, amelyek a XX. században – a volt Szovjetunió érdekszférájában – önmaguk paródiájaként hatalmi struktúrákat is kialakítottak. De a diskurzusnak betudhatóan mint eszmék a szabad társadalmakban mégis mélyen beágyazódtak a kultúrába. Így itt, a mi tájunkon a XXI. századra az ideológiák helyett totalitárius és korporatív mozgalmak és intézményi megoldások jöttek segítségére a hagyományos tőkés erőknek.

 

A demokrácia nem nélkülözhati a szolidaritást. A szolidaritás, az együttműködések önkéntes rendszerei kulturális és felelősségi közösségeket feltételeznek. Ahhoz, hogy a közös felelősségvállalás kialakuljon az egyénben, uralkodóvá legyen a társadalmakban, vagyoni-egzisztenciális és kulturális szempontból is szabad és önálló egyének párbeszédre alapozódó kooperációja szükséges. Olyanoké, akik nem egymással szemben határozzák meg érdekeiket, hanem belátják, hogy egymástól függőként, közös érdekek mentén képesek csupán érvényesíteni értékeiket és érdekeiket.

Ma a kulturális és a vagyoni tőke egymásba konvertálhatóságát kevesen vitatják. Nem arról van szó, hogy bármelyikben a hozzáférés lehetetlen a posztmodern kapitalista

államokban az azokból kiszorult rétegeknek. Hanem hogy minimális az esély rá. Nem csupán azért, mert intézményi szinten állandó a nem szándékolt elnyomás (a szociálisan leszakadók kulturális hozzáféréséről l. Kertesi Gábor: a Társadalom peremén – Osiris; az oktatás etnikaiba csomagolt kulturális szegregációjáról Kállai Ernő és Kaltenbach Jenő tanulmányai; az oktatás szociokulturális különbségeket növelő rendszeréről Bourdieu munkája), hanem azért is, mert a szociális és kulturális depriválódás egymásra ható negatív spiráljával szemben nincsenek közösségi ellenhatások. Ami nem csoda, hisz közösségek is alig vannak.

Szociális emancipáció nélkül nincs kulturális emancipáció. E kettő nélkül pedig nem alakulhatnak ki azok a függőség nélküli, valódi döntési helyzetben lévő tömegek, amelyek autonóm közösségeket hoznak létre, valódi diskurzust teremtenek, önkéntes együttműködést és önállóan meghatározott közös célok menti közös tevékenységet folytathatnak. Amelyek valós társadalmat teremtenek.

szavazás-rajz.jpg

A tőkékhez jutás emancipációjára van tehát szükség. A kulturális esélyegyenlőség csökkenésére és az ehhez nélkülözhetetlen szociális biztonság demokratizálódására.

Az alapjövedelem tehát nem cél, hanem eszköz. A posztmodern, hierarchizálatlan kulturális térben, a globalizált társadalomban a valós közösségi lét, a demokratikus lét alapfeltétele. Annak a feltétele, hogy az egyén a közösség részeként, abban részt vállalva a magáénak tudhassa közös világunkat. Ennek a polgári vagyoni, tulajdoni hozzásférés boldogabb – többnyire protestáns hagyományú – államokban lett a megalapozója. Azokban a régiókban azonban, amelyek különféle történeti és szociokulturális hagyományok okán kimaradtak a vagyonnal bíró széles középréteg kialakulásának folyamatából, és az ebből következő egyenlőség-elvű kulturális hagyományok kialakulásából, közösségi források újraelosztásával részben kiváltható, részben katalizálható a folyamat. Amennyiben az életkörülmények széles rétegek számára vagyoni alapokon nem elérhetőek, a közösségi források visszafordítása, méghozzá – annak érdekében, hogy a társadalmi reprezentációval nem rendelkező osztályok, csoportok, rétegek is részesüljenek ebből – differenciálatlan visszafordítása jelenti a megoldást.

 

A feltétel nélküli alapjövedelem egy működő demokratikus társadalom előfeltétele Közép-Kelet-Európában.

Ahhoz, hogy az életminőség és a közösségi részvételhez nélkülözhetetlen javak minimuma – kulturális ismeretek: az információs rendszerek elérhetősége, a technicizálódott agórák használatának készsége, a kommunikáció jelentőségének és alkalmazásának értése és tudása – a társadalom minden tagja számára elérhetővé váljék, hogy ne legyen kizárva eleve egyetlen egyén és ágens sem a közösségi részvételből, mind a minimális anyagi javakhoz férés biztosítása eredményre vezet, mind az ezen javakhoz jutás morális-technikai és (munka)jogi függőségét kizárja.

Hogy mindez hogyan valósítható meg? Erre igen alapos számítások vannak már.

Döntsünk! Anyagi és kulturális öröklött privilégium legyen a részvétel közös ügyeinkben, vagy valóban közös ügyek legyenek a közügyek? A tisztes vagyoni vagy kulturális helyzetbe születettek birtokolta előjog vagy általános, demokratikus jog a közös döntés?

A FNA-ről, gazdasági megvalósíthatóságáról és elvéről bővebb információ itt található.

Az új barbárság kezdete

2014.04.16. 15:50 | Treuga Mei | 3 komment

Címkék: holokauszt nagyszüleink a pusztítás kultúrája németek kitelepítése új barbárság

Hetven éve félmillió ember elpusztításához asszisztáltak nagyapáink és nagyanyáink. Nagyapáink és nagyanyáink elpusztításához. Néha lelkesen, néha csak passzívan. De asszisztáltak.

Nem volt egy tisztességes, emberséges kor. Kétszázezer embert küldött az akkori „nemzeti” elit, ugyanaz a rendszer a vágóhídra a Don-kanyarba. Olcsó volt az emberélet a társadalom számára. A barbárság diadala volt a korszak.

Hosszú évtizedeken keresztül szakadt szét előtte a társadalom. A nyomorba csúszott milliókat az út szélén hagyta vagy az árokba lökte a rendszer. És az emiatt egyre növekvő társadalmi, szociális feszültség megoldhatatlannak tűnt.

Ekkor lassan végleg teret nyert a könnyű megoldás. A polgáriasult rétegek egyikétől elvették a vagyont, aztán bevagonírozták őket. Tömegek támogatták a könnyű, de fönn nem tartható utat. A nyomorgók némi vagyon, ingatlan rekvirálása reményében zsidó nemzettársaik százezreit küldték elégetni. Nagyszüleink elárulták nagyszüleinket. Rövidtávú célokért a jövőt irtottuk.

A rendszer összeroskadt, az orosz tankok elhozták a megszabadulást – ha a felszabadulást talán nem is. De a rekvirálás és gyilkosság kultúrája néhány év alatt olyan mélyen beleívódott az országba, hogy a háborút követő évben a németeket semmizte ki a nemzet, rekvirálva tulajdonukat, száműzve – és harmadukat elpusztítva.

Nagyszüleink pusztították nagyszüleinket.

Hogy aztán ezen a gyilkos kultúrán könnyűszerrel berendezkedhessék egy gyilkos, magát kommunistának nevező diktatúra.

Ha van tanulsága e korszaknak, az az, hogy az új barbárság csak összeomlásba vezethet. Az ölés és rekvirálás kultúrája könnyen fészket ver, hogy a semmibe vigyen egy nemzetet. Nem engedhetjük, hogy még egyszer önmagunkra támadjunk alantas indulati célok alapján!

És ha van tanulsága ennek, az az, hogy nem lehet az ország harmadát hagyni nyomorba süllyedni. Szükség van rá, hogy szociálisan, oktatásilag és kulturálisan tereljük vissza a társadalom egészét a közösségbe. Hogy az alantas ösztönök ne győzedelmeskedhessenek.

Hogy soha többé ne alakulhasson olyan rendszer, mint Horthy, Rákosi vagy Orbán rendszere!

Mert ha van tanulsága ennek a korszaknak, az az, hogy a zsidók, németek után bármikor jöhetnek a székelyek, a kunok, a biciklisták.

Ne hagyjuk a pusztítás kultúráját újra teret nyerni!

Szabadság vagy harc

2014.04.04. 20:49 | Treuga Mei | 1 komment

Címkék: választás szabadságharc

Ahol a harc a legfőbb szervező, ott a félelem terjed. Ahol félelem van, ott elvész a szabadság. Ahol elvész a szabadság, elvész a saját életünk fölötti uralom. Az önrendelkezés. Ott alattvalókká, a hatalom kiszolgáltatott bábjaivá válik az állampolgár. És ahol az alattvalók és kegyelmesurak világa alakul ki, ott csak a hatalmasok döntésétől múlik, mit és mennyit vesznek el az alattvalóktól. Mit hagynak meg, és mit löknek vissza koncként.

szavazofulke.jpeg

És eldönthetik, mekkora szelete, morzsája az ország azoknak, akik tízmillióan mind teljes jogú tulajdonosai volnának.

Évek óta dúl a „szabadásgharc”. Mikor mitől, mindig találni újabb ürügyet. De mára szinte leplezetlenné vált, hogy a harc célja nem a szabadság, hanem az uralom.

A kevesek uralma a kiszolgáltatott tömegek fölött.

Ez a választás alig palástoltan korporatív. A szabályozói környezet, az erőforrások (sajtó, plakátok, a személyes adatokhoz férés, a tendenciózusan kialakított választási körzetek) egyenlőtlensége, a propaganda, az apparátus, a megtévesztő szereplők mind egy pártállami választást sejtetnek.

Persze, a pártoknak bojkottálnia kellett volna ezt.

De nem tették meg. Evvel legitimálták. A történelem majd ítéletet mond.

De a választóknak így nem maradt más, mint elmenni, és elleszélben is dönteni.

Félelem nélkül dönteni ott, ahol még nem vették el a választópolgároktól a döntést. Azon a néhány négyzetméternyi lefüggönyözött fülkében, ahol még jogos tulajdonosaiké, mindnyájunké maradt az ország.

Megmaradt a lehetőség méltósággal dönteni, hogy maradjon-e a harc, vagy legyen esély a szabadságra.

A félelem nélküli szabadságra.

A nulladik lépés

2014.03.27. 16:17 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

Címkék: választás pártállam Orbán-rendszer

Pokoli olyan településen élni, amelyen sem közbiztonság, sem a rengeteg munkának mikronnyi eredménye, a kis vagyonka élvezete nem biztosított. És pokoli ott élni, ahol egy csöpp esély sincs egy csöpp munkára, ezért az egyetlen lehetőség a mindennapi erőforrásszerzés bármi áron, a kitörés pedig az, hogy a nagyvárosba mennek bűnözni.

És pokoli lehet egymás mellett élni így.

bontott.jpeg

Negyed évszázada működik úgy a rendszer, hogy bizonyos régiók, bizonyos méretű települések csak emberfeletti erőfeszítés árán kerülik el a teljes kollektív leszakadást. Míg a rászoruló rétegek számára sem az oktatás, sem a kultúra, sem a vagyoni javakhoz férés tekintetében nem biztosítottuk a társadalomban maradáshoz, társadalomba kerüléshez szükséges minimális javakat, az erőforrások birtokosai közvetlen környezetük számára monopolizálták azokat. Ennek szélsőséges kiteljesedése csupán a mostani pártállami rendszer.

A valódi konfliktus nem cigányok vagy zsidók és magyarok közt húzódik (az etnikai vagy kulturális alapú különválasztás maga is hamis), de talán még csak nem is vagyonosok és nincstelenek között. A valódi konfliktus a magasan képzettek és a fizetős oktatásból kiszorítottak, fényűzők és éhezők, hatalmasok és kitaszítottak, bennfentesek és kirekesztettek, pártvazallusok és autonóm állampolgárok, a párt kedvezményezettjei és a rendszer kiszolgáltatottjai közt húzódik. Olyan ellentétek ezek, amelyek részben föl- és megoldhatóak párbeszéddel és új szabályozókkal, részben szembenézést követelnek mindnyájunktól.


De ez a hatalom ezt fönnmaradása és bővülése érdekében akadályozza. Az elhagyott, elengedett embereket és az emberszámba sem vett, soha nem védett csoportokat állítja egymással szembe propagandával, gazdasági eszközökkel, törvénykezéssel. És ezt ki is használja a magát radikálisnak mondó szélsőjobboldal. Ahelyett, hogy a valódi társadalmi ellenfelek és ellentétek felé fordítaná a két kiszolgáltatott réteget, a legutolsó rögig kiaknázza az elszegényedők és a nyomorgók közt a megtévesztésből és a föl nem ismerésből fakadó feszülő ellentétet.

És ennek sem kezelése, sem föltárása, sem a legalapvetőbb észlelése nem lehetséges, amíg az Orbán-rendszert jobbikostul el nem söpri ez az ország.

Sok munka lesz még azután is. Kezdve attól, hogy az elmúlt huszonöt év döntéshozóit szembesítjük eddigi rombolásukkal.

De a nulladik lépés ahhoz, hogy erre esély legyen, az Orbán-rendszer eltakarítása.

Hogy aztán nekikezdhessünk a nyakunkon ülő pártállam nélkül végre föltárható társadalmi és kulturális problémák megoldásának.

Inkább a tolvajok, mint Ukrajna

2014.03.22. 19:58 | Treuga Mei | 5 komment

Címkék: választás választási rendszer pártállam Ukrajna

Van kellemesebb, mint amikor egy buta tolvajbanda és egy ukrán típusú jövő közül lehet választani.

ov_plakat_nagy_453_20100425215018_344.jpgDe a jelen állás szerint ha elpazaroljuk - tisztességből, becsületből - a szavazatot egy kisebb alternatívára, de facto az ukrán jövőre szavazunk. MInt ahogy akkor is, ha nem szavazunk vagy ha visszatérünk a tavasszal szavazz fasszal szép romantikájához.

Van sokunkban zsigeri ellenállás a tehetségtelen, és az ukrán jövőt - két párt képében is - ígérő társaságokat a nyakunkra hozó régiekre szavazni. Nem szívesen teszi az ember. Ahogy nem szívesen legitimálja egyáltalán szavazással ezt a kamupártokkal, kamu intézményekkel és kamuszabályozással kipányvázott kamuválasztást. Ezt a pártállami választást. Egy olyan választási rendszeret, ahol a differenciált vélemény nem kap teret. Egy olyan aránytalan a rendszert, amelyben ha több helyre oszlik meg az ellenzéki szavazat, az végképp megerősíti a rendszert.

Igen, ennek a rég nem az alkotmányoság alapján álló új rendszer rég nem tisztességes választásának csak az ukrán típusú forradalom az alternatívája. Nagyon igaza van mind Hontnak, mind TGM-nek, mind Gomperznek az alapállításaiban. De ezt az utolsó utáni lehetőséget még meg kell próbálni. Mert csak a magunk vérével gazdálkodhatunk. És ez a rendszer, ha nem a következő választásokon bukik meg, aligha tud olyan bársony-simasággal tovasiklani, mint az állammonopol-szocialista legutóbbi állampárti. Aligha, hisz még az orosz tankok erejére sem lehet hivatkozni. Legalábbis egyelőre nem.

Szívesen megyek Hont Andrással, Gomperz Tamással majd a barrikádokra, ha ez nem sikerül. Tényleg. De polgártársaink méltó és biztonságos élete érdekében ezt a választást még próbáljuk meg!

 

A képet a mémrajongók kedves egészségére kívánom. De sajnos nem csak vicc.

Új pártállami rendszer

2014.03.19. 19:26 | Treuga Mei | 1 komment

Címkék: választás bojkott pártállam

Új pártállami rendszer épült ki.

Ne tévesszen meg benünket, hogy többpártrendszer van! Az van Oroszországban is. És az volt a rendszerváltás előtti Lengyelországban és az NDK-ban is. Ez nem sokat jelent.

ALLAMPART.jpgAkkor, ha egy országban minden intézmény, minden közösségi erőforrás, ami a versengő párterőktől függetlenül össztársadalmi feladatokat kell ellásson, egy párt és annak vezetői, üzletfelei és tettestársai érdekeit képviseli, csak őket szolgálja – a közösségi érdekekkel szemben is akár –, pártállami. Amelyikben a társadalomra valós hatás gyakorlása egy párthoz (meg a kis kalauzhal-pártjához) kötöttség a feltétele, ott a formális demokrácia minden kulisszája ellenére nincs modern értelemben vett demokratikus rendszer: pártállami rendszer van.

Amikor a közösségi erőforrások a szociális biztonságtól a tisztességes jogszolgáltatásig az állampárthoz fűződő viszonytól függenek (mert az ellenzék mutyiját joggal üldözik, de a kormányzó pártok maffiózó tevékenységét jogtalanul eltusolják), ott baj van. Ahol az információhoz jutás nem biztosított a tömegek számára (mert a közszolgálati média pártirányítású, a független médiát pedig pártszolgálatos katonák felügyelik és rendszabályozzák), ott az állampolgárok információs elnyomásban élnek. Ahol a befektetők pénzét (legyenek azok kisbefeketetők, nyugdíjpénztár-tagok vagy takarékszövetkezeti részvényesek) visszamenőleges törvényekkel újraoszthatják a saját üzlettársaiknak, ott holnap a polgárok lakása, autója, ingósága is veszélybe kerülhet. Ahol a független igazságszolgáltatást egy személyes kötődését nem is leplező állampárti aparátcsik felügyeletére bízzák, ott a jogállam esélye megszűnik. És ahol a bohózattá silányított választási rendszert előre is jól láthatóan olyan szabályozókkal és olyan finanszírozással foglalják törvénybe, ami szinte leválthatatlanná teszi a kormányt – de a rendszert majdnem biztosan megváltoztathatatlanná teszi –, ott a nép hatalmát végképp kivették a nép kezéből. Ezt, a monopolizált hatalmgyakorlást biztosítja be a népszavazás lehetőségének ellehetetlenítése.

Akik ezt a rendszert létrehozták, jól látják, hogy posztmodern társadalmakban nincs szükség fegyveres vagy erőszakszervezeti megfélemlítésre a korporatív rendszernek. Nincs szükség arra, hogy a tüntetőt megverje a rendőr az utcán. Elég, ha a médiában kínos kontextusba helyezi, esetleg egy idiótaként vagy pedofilként mutattatja be. Még ilyen blogbejegyzések is beleférnek. Úgyis elnyomja az állampárt zaja és a hozzáférés szűkössége. Esetleg, ha komoly ellenállási hálózat kialakítára képes vagy messzehangzó állampárti mutyikat tárnak fel, az adóhatóság – és persze a mindenkori munkáltató, amelyre az állampárt mindig tud nyomást gyakorolni – egzisztenciájában fenyegeti a feltárót. Ha minden kötél szakad, a pártállami nyomozóhatóság is nyomást gyakorolhat a veszélyes személyre vagy politikai szervezetre. A félelem egyre fortélyosabb és egyre megfoghatatlanabb. Az állampárt uralma pókhálóként szövi be a közösségi intézményeket.

Pártállami rendszerben élünk. Úgy tenni, mintha a demokratikus játékszabályoknak megfelelően lehetne most viselkedni, kollaboráció a rendszerrel. Ki kell mondani, hogy ez már nem modern demokrácia és bojkottálni kell az intézményeit. Nem szabad legitimálni a részvétellel.

A most kialakuló pártállami rendszer valójában az alkotmányos rend elleni támadás. És erőszakos, ha nem is fegyveres. Kívül kell maradni a rendszeren, alternatív hatalmi rendszereket kell létrehozni, hogy a bukása pillanatában is működjön az ország. Persze az utolsó esélyt megadva, hogy a kereteken belül is átfordítható még választások útján, nyilván a parlamenti választásokon részt kell venni. De az alkotmányos rend elleni erőszak büntetőjogi tényállása alapján számon kell kérni minden résztvevőt, aki a rendszert építette.

Nem elkövethető ugyanaz a hiba, ami a megelőző rendszerváltáskor.

Mert az a hiba sokat tett hozzá, hogy ismét pártállami rendszer jöjjön létre.

Ez a poszt nem Azerbajdzsánról szól.

Február havi Nemzeti MTI-összefoglaló 2014

2014.03.02. 05:14 | Treuga Mei | Szólj hozzá!

Címkék: évértékelő Bencsik András Áder János Simon Gábor Janukovics Paks II. Bajnai-bohóc lufiterrorizmus

február 6.

Az országgyűlés névszerinti szavazással elfogadta a Paks II. megépítéséről szóló szerződést. A szavazást megelőző több éves társadalmi és parlamenti vitában a kormánypártok kifejtették, hogy az új atomerőművet finanszírozó orosz hitel az államadósság csökkenését szolgálja. Kijelentették, hogy így nem leszünk gyarmat. Rámutattak, hogy az orosz ellenőrzés alatt folyó beruházás az energia- és függetlenségi harc záloga. Nyilvánvalóvá tették, hogy a magasabb költségű áramtermelés a rezsicsökkentés egy újabb állomása. Mint a titkosított szerződésből és a nem nyilvános szakértői háttértanulmányokból mindenki számára kiderül, a száz év múlva bekövetkező növekvő energiaszükségletet a húsz év múlva kezdődő, hatvan év múlva amortizálódó technológiájú termelés váltja ki.

A környezetvédelmi államtitkár nyilatkozata mindezeken érveket alátámasztotta avval, hogy az új atomerőmű kivitelezése kizárólag az építőipar fellendítése céljából történik.

stoppaks2.jpg

február 8.

A délelőtti órákban egy bohóc spontán módon beöltözött, egészen a pillanat hatása alatt leült az öltözőbe röpke fél óra alatt kifesteni az arcát, rögtönözve kiválasztotta, majd fölvette a véletlenül épp rendelkezésre álló, a célnak megfelelő bohóchaját. Ezt követően teljesen improvizatív útvonalon eljutott Bajnai Gordonig. Ott a helyzet varázsától vezéreltetve megközelítette a volt miniszterelnököt. A nemzeti összefogás jegyében, a béke, a szeretet, az egyetértés és a civil összefogás kurázsia és irgalma alapján, a szitáló napfénytől megóvni kívánván a kampányoló politikust, megközelítette őt esernyőjével.
Mint a vizsgálat kiderítette, ekkor egy fizetett bajnaista-anarchista magát testőrnek álcázva megtámadta. Az anarchista, társadalomtagadó és testi épséget veszélyeztető államellenes elkövető nyakával fogon támadta a spontán civil személyt.
A független MTI független, magyarnemzetes forrásokra hivatkozva közölte, a spontán civil bohócot bántalmazó, testőrnek álcázott gyanúsítottal szemben rövidesen eljárás indít a legfőbb ügyészség garázdaság és hivatalos személy elleni erőszak, valamint államtitok megsértésének gyanúja miatt.

Közlemény:
Az elmúltnyólcév állítólagos politikusai által kétségbe vont forrásaink megbízhatóak: a Magyar Nemzet értesülései egy gasztroblogból származnak. A blog megnevezi az információ eredeti forrását: a szerző egy belvárosi, jólértesült vendégek által látogatott vendéglátóipari egység szomszéd asztalánál elhangzott beszélgetés egy részét hallotta. A blogbejegyzésben a szerző jelzi, hogy az említett helyiségben a fröcsi megjárja. Ezt munkatársunk is ellenőrizte: valóban elfogadható minőségű.
A forrás tehát hitelesnek minősül.
MTI

február 9.

Bajnaista anarchisták túszul ejtették a köztársasági elnöki palota Nemzeti Zászlaját, valamit egy azonosíthatatlan kék, aranycsillagos zászlót.

Az akciót követően Bencsik András független újságíró és humanista cikkében kifejtette, hogy semmiképp nem akarna az anarchistákba belelövetni, de örüljenek neki, hogy nem!

február 10.

Áder János behatóan megvizsgálta a Paks II.-ről szóló szerződést. Mint nyilatkozta, egy már érvényes nemzetközi szerződés esetén az államfőnek nincs mérlegelési joga. Ezt követően érvényesítette azt, majd egy időkapun keresztül visszatért önmagába.

február 13.

A Parlamentben képviselő-anarchisták közveszélyt okozóan lufikat eregettek a Nemzeti Együttműködés rendszerének kormányát durván támadva, „elszállt ígéretekre” utalva. A Tisztelt Ház tekintélyét megóvandó a Házelnök Úr kocsmai kifejezésekkel illette az elkövetőket, majd a zsebükbe nyúlt.

Az esetet követően a nemzetbiztonsági bizottság elnöke unokatestvére üzlettársának a kiskutyája kezdeményezte a lufiterrorizmus büntetőjogi tényállás Alaptörvénybe emelését. A kezdeményezést Orbán Viktor az Országgyűlés vita és szó nélkül elfogadta, majd betonszilárdságú törvényerőre emelte.

február 16.

Orbán Viktor szokásos évértékelőjében bejelentette, hogy rendszert vált, de ezúttal nagy címletekre. Mint utalt rá, egy ízben már jelentős részt vállalt az ország demokratizálási folyamatában. Kijelentette, hogy ebből következőleg nekünk, innovatív magyaroknak, és neki személyesen is új irányokat kell kipróbálnunk. Beszédében számos jelentős szónoki újítással rázta föl a nemzetet, melyek közül eszmeileg is kiemelkedik, hogy „mi, magyarok, ha hátrafelé nyergelünk, előre nyilazunk”.

február 18.

Simon Gábor volt országgyűlési képviselőt kihallgatásra idézte be a Központi Nyomozó Főügyészség memóriateszt és a tőszámnevek kettőszáznegyvenmillióig folytatott, német nyelven történő elszámoltatása céljából.

Az ügyet Simon Gábor a jobboldali sajtó matematikai támadásának minősítette, a továbbiakban – míg el nem jut 240.000.000-ig – nem nyilatkozik.

simonszla.jpeg

február 22.

Ukrajnában a Rada menesztette Viktor Janukovicsot. Az államfő nyilatkozata szerint az orosz spontán csapatmozgások időzítése, az orosz energiafüggőség, vagyona és ingatlanjainak jelentős volta a véletlen műve.

Rámutatott, hogy valójában tévedés áldozata. Állítása szerint a Majdan téri, a pacifista belügyi alakulatokra orvul vérük fröccsenésével támadó huligán tüntetők rossz fővárost választottak. Kijelentette, hogy csupán keresztnevének áldozata.

A csőcselék felforgató tevékenységének bizonyítékául utalt a független magyar közszolgálati média híreire.

images.jpeg

február 25.

Lázár János kijelentette, hogy tisztázni kell azt, miképp alakult a jászok és magyarok, a baptisták és magyarok, a fővárosiak és magyarok, valamint a balkezesek és magyarok többszáz éves sikeres kárpát-medencei együttélése. Rámutatott, hogy a Szabadság téri emlékmű-tervezet plasztikusan fejezi ki a magyar nemzet és a tuggyukkik együttműködését az elnyomó III. Birodalommal szemben. Míg a magyar királyi közigazgatásban dolgozó személyi állomány tervszerűen megszervezte és kivitelezte a zsidók deportálását, a zsidó lakosság lelkesen közreműködött a német lágerekbe rendkívül nagy tömegű szállítás során. Így több alkalommal is majdnem túlterhelték a haláltáborok kapacitását, mintegy össznemzeti szabotázsként a megszálló hatalom ellen.

Lázár János egyúttal kezdeményezte egy új holokauszt-intézet felállítását, amelynek vezetését Szakály Sándor közigazgatásieljárás-szakértőre kívánja bízni.

emlekmu.jpeg

február 28.

A Fidesz sajtóirodája bejelentette, hogy az utóbbi hónapok államadósság-növekedéséért személyesen és közvetlenül négy, a közelmúltban befolyásos politikai szereppel bíró személy, Gyurcsány Ferenc, Széchenyi István, Árpád-házi IV. Béla és Szvatopluk a felelős. Gyurcsány mellett IV. Béla felelőssége különösen kiemelkedő, mivel váradományozási spontánprivatizációs, neoliberális gazdasági programja épp a kor új, keleti szeleivel, a robosztus GDP-növekedést fölmutató mongol-tatár birodalom baráti segítségnyújtásával szembeni kísérlet, az Európával szembeni szabadságharcot sutba dobó elvtelen politika alapja volt.

Széchenyi István Hitel című művével valójában az Ősi Magyar Föld eladósítását és kiárusítását készítette elő.

Szvatopluk összejátszott Széchenyivel: a föld adás-vételére teremtett precedenst.

Gyurcsány meg a hibás.

február 28.

Az oroszországi Békemenet civil aktivistákat toboroz a Krím-félszigetre. A toborzás célja a helyi lakosság gyarmatosítással szembeni meggyőzése szórólapokkal kalasnyikov típusú szórólapterjesztő célszerszámok igénybevételével.

A magyar diplomácia reakciója influenzajárvány miatt ismét később várható.

Ezúttal Bencsik Andrásé is.